Vajon hányadik most felnövő generációra mondták már, hogy az utolsó? Azért ezt kérdezem, mert a miértre sajnos már megvan a válasz: az X-, az Y- és a Z-generáció önpusztításban, kiúttalanságban, nihilizmusban is messze megelőzi a korábbi nemzedékek fiataljait. Vajon mi vár rájuk, akiknek, mint szülők, nagyszülők nagyon drukkolunk, akiknek remény- és örömteli életpályáját kívánunk? Jasmine Warga, amerikai kortársai öngyilkosságról szóló kultuszáról lebbenti fel a fátylat a Szívem és egyéb fekete lyukak című regényében.

Rómeó, Júlia és a depresszió
A Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg Magyarországon, a tengerentúlon és világszerte egyre népszerűbb Jasmine Warga kötet, mellyel a huszonhat éves írónő debütált a közönség előtt. A Szívem és egyéb fekete lyukak című kötet a kiadói ajánló szerint egy posztmodern kori Rómeó és Júlia történet. A posztmodernségét sajnálatos módon a bevezetőben említett szomorú trend adja, az a vonal, melyben a mai fiatalok egészen megdöbbentő vissza-visszatérő módon foglalkoznak az öngyilkossággal.
A kiadó szerint: „A tizenhat éves fizikazseni, Aysel az öngyilkosságát tervezi. Minden oka megvan rá. Egy anya, aki összerezzen, ha ránéz. Osztálytársak, akik a háta mögött sugdolóznak. Egy apa, akinek erőszakos bűncselekménye megrázta a kisvárost. Aysel felkészült, hogy helyzeti energiáját megsemmisítse.
Csak egy gond van: lesz bátorsága egyedül megtenni? Amikor rábukkan egy honlap Öngyilkossági társkereső fórumára, tudja, hogy megtalálta a megoldást. A JégRobot néven regisztrált fiú (igazi nevén Roman), akit egy családi tragédia kísért, szintén partnert keres.
Bár elsőre úgy tűnik, Ayselben és Romanben nincs semmi közös, lassanként mégis kezdik kitölteni az űrt egymás életében.”

Élet, halál, szerelem
A történet a valóságból merít, igen, léteznek már olyan internetes társkereső oldalak, ahol olyan fiatalok keresik egymást, akik önkezükkel szeretnék véget vetni az életüknek, és a keresett párra, a másikra azért van szükség, hogy ebbéli tragikus lelki döntésükben mindvégig megerősítve tartsa őket jövendőbeli társuk, aki szintén öngyilkos szeretne lenni.
A Jasmine Warga változat – utalva tehát akkor a veronai szerelmesekre – az elképzelhető legnagyobb hőfokon égő érzelmeket vonultatja fel, a két főhős, Aysel és Roman a virtuális térben tett ismerkedés után a valóságban is találkoznak, majd megbeszélik, hogy huszonhat nap múltán végeznek életükkel.
Ahogy fogy az idő, egyre jobban megismerik egymást, egyre több részlet válik a másik számára nyilvánvalóvá, hogy mi is vezetett a drámai döntéshez. Talán nem nehéz kitalálni, hogy a közös téma és a közös sorsvállalás a lehető legközelebb sodorja egymáshoz a két fiatalt, így amikor letelik az a bizonyos huszonhat nap, egy éktelenkedően hatalmas kérdőjellel néznek szembe: az egymásra találás kincseivel gazdagodva éljenek tovább, vagy mégis tartsák magukat az eredeti tervhez és öngyilkosságba meneküljenek?

Finom kézzel
A gyakorlott olvasó persze már a kötet elején gyanítja, hogy a depressziós magány toxikus hatásainak ellenmérgeként fog hatni a páros pusztulás ígérete, de azért a kötetben mindvégig fennmarad a belső feszültség: merre billen vajon a mérleg nyelve. A kérdést az utolsó fejezetig nyitva tartja Jasmine Warga, s bár az olvasó minden lehetőségre felkészül, mire végigolvassa a kötetet, a különös befejezésre senki sem számít…
Warga regénye – nem mellesleg egy valós öngyilkossági esetből ihletet kapva – merész válaszokat és merész leleplezést ad a mai huszonévesek életkérdéseire. A fiatal írónő naturista módon, ugyanakkor kellő érzékenységgel és mélységgel, finom kézzel szövi a két főhős lélekrajzát. Az pedig, hogy ez az új Zabhegyező, vagy az új Adrien Mole, azt majd a publikum eldönti.
A könyv megfilmesítési jogait egyébként már meg is vásárolta a Paramount Pictures, s a mozit állítólag az a produkciós cég készíti majd, amelyik a Csillagainkban a hibát is forgatta.