Egy el nem feledett arisztokrata

MEGJELENT: 2015. március 23. | SZERZŐ: László T. András

Batthyány Gyulának, a huszadik századi magyar festészet talán méltatlanul elfelejtett alkotójának életét és művészetét összegző kötet jelent meg.

A feledés homálya

Molnos Péter művészettörténész Képek egy eltűnt világból című könyvében a festő egyéni sorsa és a drámai eseményekben gazdag huszadik századi magyar történelem keveredik csaknem százötven színes reprodukció és több mint kétszáz korabeli dokumentumfotó kíséretében.
Batthyány Gyula az egyik legelőkelőbb magyar arisztokrata családból származott, a kommunizmus idején börtönbe került, míg művészete a feledés homályába veszett.
Molnos Péter művészettörténész, a kötet szerzője szerint Batthyány Gyula művészete sok titkot, felfedezésre váró adatot és információt rejt. Nyolc esztendeje már megjelent egy kötet Batthyány művészetéről, az utóbbi időben azonban annyi új információ és lappangó kép került elő, hogy indokolttá vált a mostani kötet megszületése. A könyvben a művészet és élet, a festő izgalmas egyéni sorsa és a drámai eseményekben gazdag huszadik századi magyar történelem keveredik. Egy különleges művész pályája bontakozik ki a könyv lapjain: egy életút, mely Európa egyik legpatinásabb családjából, pazar kastélyok és fényes estélyek világától a kommunista hatalom börtöneibe és a feledés homályába vezetett.

Hat terem, száz műalkotás

Batthyány Gyula már életében mostoha helyzetbe került, ráadásul az arisztokratákat a művészvilág mindig „fura figurának” tartotta, 1945 után pedig szinte kitörölték a művészettörténetből: nemcsak, hogy ötven éven keresztül nem kutatták, hanem titkolták vagy el is rejtették műveit.
A festő egyéni stílusú művein életre kel az arisztokraták élete: a lóversenyek, bálok, a fülledt éjszakai lokálok világa. Festményein tetten érhető az orosz balett hatása, Nizsinszkij és Bakst inspirációja, valamint az egzotikus utazások impressziói és keleti élményei.
A Kieselbach Galériában hétfőtől kiállítás látható a festő alkotásaiból.  A galéria hat termében csaknem száz műalkotást mutatnak be április 16-ig. A tárlatot a videoinstallációk mellett a festő hagyatékából származó, Batthyány Lajosnak, az első független magyar kormány kivégzett miniszterelnökének „gondolkozószéke” egészíti ki.

Öt év a börtönben

A művész az első magyar miniszterelnöknek, gróf Batthyány Lajosnak a dédunokája. Tanulmányait a párizsi Julian Akadémián, illetve 1907-ben Münchenben, Angelo Janknál végezte. Vaszary Jánost tekintette mesterének. A Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban 1921 és 1938 között rendszeresen voltak láthatók művei. 1922-ben Bicskén, ahol ekkoriban élt, művésztelepet létesített. Az 1920-as évektől színházi dekorációkat kezdett tervezni Gyagilev díszlettervezőjének, Leonyid Baksztnak a hatására.
1952-ben nyolc év letöltendő börtönbüntetésre ítélték egy koncepciós perben, öt évig ült börtönben Márianosztrán, vagyonát elkobozták. Kiszabadulása után haláláig Polgárdiban élt visszavonultan egykori tiszttartója lakásában. Jelentősebb műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.




Címkefelhő
Megosztás