Tavaly halt meg a legidősebb magyar fényképész, a százhárom éves Ata Kandó. A páratlan életkorhoz páratlan, kalandokban és drámákban bővelkedő életpálya is társult. A Deák 17 Galéria a nemzetközi hírnévre szert tett, legendás fényképész gyermekfotóiból rendezett kiállítást. Gyerekeket fotózni roppant nehéz feladat még egy olyan nagy tekintélyű és tapasztalt fotósnak is, mint Ata Kandó volt, egyrészt nem kis vállalkozás elkerülni a giccs veszélyes határait, másrészt nem hagyni, hogy maga a téma a művészi szándék fölé nőjön. Kando, mint előtte is annyi mindent, ezt a feladatot is jól teljesítette, a szokványostól jócskán eltérő képei önmagukért beszélnek. 

Kép forrása

Nem kevés izgalom
Kandó életútja is megér néhány sort. Eredetileg Görög Etelka néven született Budapesten. Édesanyja a fordítóként ismert G. Beke Margit, édesapja a magának szintén műfordítóként hírnevet szerzett Görög Imre volt. Görög Imrének, ha véletlenül valaki nem tudná, sok egyéb mellett például Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének fordítása köszönhető. Érdekesség, hogy Kandó édesanyja két könyvvel emlékezik meg lánya gyerekkoráról, az egyik az Ata könyve, a másik a Történetünk: Történelem címen érhető el. 
Szülei ahelyett, hogy a korszakra jellemző szigorú pedagógiai elvek mellett tették volna le a voksuk, szabadon és nyitottsággal nevelték lányukat, szeretettel, bátorítással, nem véletlen, hogy Ata Kandó ezt a szemléletmódot felnőttkorában is megőrizte. Fiatalon a Műhely néven ismertté vált grafikai iskolában végezte tanulmányait, ahol is megismerkedett leendő férjével, a festőművész Kandó Gyulával. Egy idő után Párizsba költöztek. Később elváltak, de Kandó nem tért vissza Magyarországra, második férjét, a szintén fényképész holland Ed van der Elksent Párizsban, a Magnum Fotóügynökségnél ismerte meg. Ennél a fotóügynökségnél labormunkákat végzett, ide egy másik világhírű, magyar származású fotós ajánlotta be, Robert Capa. 
A hatvanas években az utrechti grafikai főiskolán tanított, de 1976-ban egy baleset miatt arra kényszerült, hogy abbahagyja a tanítást. Albumai és kiállításai hamar felhívták a fotós szakma kiválóságainak figyelmét Ata Kandó művészetére, aki fotósként olyan helyekre is eljutott anyaggyűjtés céljából, mint Amazónia. 

Kép forrása

Az antik Görögországtól 1956-ig
A mostani kiállítás több évtized anyagaiból állt össze, jól reprezentálva a művész kisebbekhez való viszonyát. Kandó a gyerekeit is lencsevégre kapta, sokan méltatták a nyaralásaikat megörökítette képeket, azok megkapó természetessége, lendülete, intenzitása miatt. Az ötvenes években az Alpokban készítette a később az Álom az erdőben című albumába bekerült fotókat. Ezeken a fotókon a gyerekei sajátos világban, sajátos elrendezésben láthatóak. Az Odüsszeiát frappánsan megidéző Kalypso és Nausika című fotósorozatának képei szintén nem várt meghökkenést nyújtanak, ezekhez a képekhez a görög szigetek szolgáltak helyszínül. Játékra hívnak a képek: a művész gyermekein keresztül válik láthatóvá egy letűnt és még mindig vonzó világ, az antik mítoszok és csodák földje: fia Odüsszeuszt, két lánya pedig a hősnőket alakítja. A kiállítás talán legmegrendítőbb képei közé az 1956-os forradalom bukása idején készült képek tartoznak. Ata Kandó 1956-ban Violette Cornelius fotóssal közösen utazott az osztrák-magyar határ közelébe, s a Magyarország felől érkező menekülteket fotózta. A sorozatból készült, cím nélkül kiadott album bevételét Ata Kandó a menekült magyar gyerekek megsegítésére szánta. A könyv Magyarországon 1999-ben, Édes hazám, Isten veled! címmel látott napvilágot. 

Kép forrása

Nem csak képen
A kiállítás a fotók mellett egyéb érdekességeket is tartogat a látogatók számára, megtekinthető például az a dokumentumfilm, amely Ata Kandó életéről készült 2005-ben.
Az Ata meséi című tárlat június másodikáig látogatható a Deák 17 Gyermek – és Ifjúsági Művészeti Galériában.