Jugoszláviából jöttem

MEGJELENT: 2018. március 2. | SZERZŐ: Ayhan Gökhan

A térképen különleges helyet elfoglaló egykori Jugoszlávia területén élők kulturális sokszínűsége, és hol a diktatúrával, hol a háborús események hagyta káosszal szemben megfogalmazott ellenállás kettősségében élő Jugoszlávia mindig jóval többet jelentett, mint holmi földrajzi térség. Most közelebb kerülhetünk ehhez a világhoz, mert a szentendrei Ferenczy Múzeumban nyílt Újvidéki Orfeuszok címmel, a legendás folyóirat, az Új Symposion történetét felvonultató tárlat. 

Kép forrása

Otthon Jugoszláviában
Az Új Symposion 1965 és 1992 között létezett, mintegy utolsó védőjeként a kisebbségben megvalósuló magyar irodalomnak, túl a határon, határokat nem ismerően. A kiállítás kurátora, Szilágyi Zsófia Júlia értően kezelte a rendelkezésre álló anyagokat, s így egy megkapó és jól átlátható tárlat valósulhatott meg. Olyan kiválóságok írásai mutatkoznak meg, mint Danyi Magdolna, Sziveri János, Ladik Katalin, Tolnai Ottó vagy Végel László, akik alkotásaikkal a térség, és joggal mondhatóan a magyar irodalom szerves részének tekinthetőek. Dokumentumok, de jóval többet tárnak fel, mint általában a dokumentum, egy másik világ, egy másik környezet, egy másik minőség utánozhatatlan maradványai, a túlsó oldalra nyíló és azt láttató tekintetek eredményei. 
S vizualitásélményünket fokozza, hogy az Új Symposion köré csoportosuló alkotókkal készített beszélgetések is megnézhetők felvételről a múzeumban, s beavatást engednek abba a térbe, ahol a szabadság, elnyomás, kisebbség metaforái szereznek érvényt maguknak, s úgy tapadnak szerzőhöz és műhöz, mint a Koszovó felett elszálló repülőgépek oldalához a légköri szennyeződés. A szabadság tiszta levegője nehezen jött el, s nem is tartott sokáig, mert idővel belépett ebbe a szabadságba a háború. S az újonnan született szövegeken maradandó nyomot hagyott a nehezen múló élményekkel járó háború. 

Kép forrása


Weöres Sándor és a vajdasági irodalom
Weöres Sándor szerkesztőséghez intézett levele is megtekinthető a kiállításon, s ne feledjük Weöresről írt szövegét Tolnai Ottónak. „Különös, fontos szerepe volt Weöres Sándornak újabb irodalmunkban: az ő megnyilatkozásainak, véleménykinyilvánításainak köszönhetően ébredtünk először arra, hogy az, amit csinálunk, netán szélesebb, egyetemesebb érdeklődésre is igényt tarthat. Addig egyrészt annyira megkérdőjeleztek bennünket, másrészt annyira monomániásan, megszállottan csináltuk a dolgunkat, hogy folyóiratunkat, első könyveinket, hogy eszünkbe se jutott azon tűnődni, mindez milyen vetületet, akusztikát, elbírálást is kaphatna más koordináta-rendszerekben. Weöres Sándor első megnyilatkozásai, levelei (a Makróval foglalkozót le is közöltük) döbbentettek rá bennünket arra, hogy amit csináltunk, releváns dolog.”

Kép forrása

Van képük hozzá
A folyóirat történeti alakulása hangsúlyos szerepet kap a tárlaton, nem egy rendkívül fontos esemény válik megismerhetővé, tovább növelve az egykori Jugoszláviában létező folyóirat kultuszát. A lap rendhagyó vizuális világának is helyet szorítottak a kiállításon, s önmagában az egész tárlat, a tárgyak elhelyezése komoly vizuális élményt nyújt, érdemes elveszni köztük, alámerülni a rendszerváltás előtti és a rendszerváltás környéki jugoszláv világban. 
S aki a folyóirat teremtette szellemi térben ténykedő és komoly erőt kifejtő szerzőkre és a kulturális szempontból meghatározó jelenségekre kíváncsi, annak kapóra jön a március elsején indult yuhar.hu című, az egykori Jugoszlávia területén alkotó szerzőket és munkásságukat nyomon követő oldal. Akár akarjuk, akár nem, Jugoszlávia nem enged, s ha zenei aláfestésre van szükség, érdemes meghallgatnunk a Bijelo Dugme felejthetetlen számát.
A Ferenczy Múzeumban február 11-én nyílt kiállítás április 29-ig tekinthető meg. 



Megosztás