Spontán kölcsönhatások napja

MEGJELENT: 2018. február 12. | SZERZŐ: Rácz András

Gyorsan változó világunk egyik legmeglepőbb jelensége a rémisztő butaság szédületes térnyerése. A „lapos Földel kapcsolatos bárgyú elképzelések, az oltásellenes sületlenségek, a méreggel permetező valakikbe vetett hit, a bárgyúbbnál bárgyúbb összeesküvés-elméletek őserdei burjánzása, a szinte hetente felbukkanó újabb és újabb idétlenségek sokasága elkeserítő képet mutat világunkról. Mintha valahol kihúztak volna egy dugót, s most mindaz a hülyeség, amit az elmúlt két-háromszáz évben sikeresen begyömöszöltünk a hülyeségtárolóba, ráborulna az emberiségre. 
Még szerencse, hogy időnként vannak pillanatok, amikor felhívhatjuk egymás figyelmét az emberi szellem igazán nagyszerű teljesítményeire. Ma van a Darwin-nap a tudományos gondolkodás ünnepe.


Kép forrása

Manboddotól Lamarckig
Az ötletgazdák – több, mint tíz évvel ezelőtt – úgy gondolták, hogy bár modern világunk a tudomány eredményeire épül, nincs olyan nemzetközi tradíció, amely méltóképpen megemlékezett volna a tudományos módszerről, és az ennek segítségével felépített tudásról. S mivel a Charles Robert Darwin, akinek felismerései megváltoztatták tudományos világképünket, 1809. február 12-én született, úgy döntöttek, legyen ez a nap a tudomány ünnepe. Annál is indokoltabb ez a felvetés, mert a darwini evolúcióelmélet kitüntetett szerepet játszik a tudománytörténetben, hiszen nemcsak a biológián belül fontos szervezőelv, hanem számos tudományterülettel össze is kapcsolja azt, köztük például a paleontológiával, a geológiával és a pszichológiával, azaz a tudomány részterületeit összhangba hozva fontos csomópontot alkot az emberi tudás hálójában. Újabban még ennél is fontosabbnak látjuk. Darwin elmélete valódi tudományos mérföldkő, a világról való gondolkodás új paradigmáját megteremtő szellemi ugrás. 
Persze hamis lenne a kép, ha azt gondolnánk, hogy az evolúció-elmélet egyedül Darwin érdeme. 18-19. századig fordulóján is Lord Manboddo és Erasmus Darwin, Charles Darwin nagyapja felvetették, hogy az élő szervezetek mind egyetlen közös őstől származnak. Lord James Burnett Monboddo a 18. század második felében élt, s valójában csak annyit mondott, illetve gondolt, hogy az ember valamiképpen a majmokból, pontosabban az emberszabású majmokból fejlődött ki, valahogy úgy, ahogyan az állattenyésztő létrehoz új fajtákat. Erasmus Darwin 1796 körül írt Zoonomia című könyvében már a legalkalmasabbak túléléséről beszélve magyarázza a fajok sokféleségét. Majd jött Jean-Baptiste Lamarck, aki 1809-ben azzal állt elő, hogy a szerzett tulajdonságok öröklődnek. Úgy vélte, hogy az élőlények a változó környezeti feltételek hatására új viselkedésformákat vesznek fel, amelyek aztán felépítésbeli változásokat vonnak maguk után, s ezek a strukturális változások átöröklődnek az utódaikra. Elképzelése közel ötven éven keresztül meghatározta a biológiai gondolkodást. 

Kép forrása

A fajok eredete

A modern evolúciós elméletet, a voltaképpeni darwinizmust, Charles Darwin és Alfred Russell Wallace tette közzé több publikációban a 19. század derekán, majd későbbi írásaiban Darwin nagy aprólékossággal mutatta be annak részleteit. E részletfeltáró írások leghíresebbike lett A fajok eredete, amely 1859-ben jelent meg. 
Darwin itt választotta el egymástól a leghatározottabban teóriájának két elemét: igyekezett alátámasztani a biológiai evolúció tényét, valamint bemutatni a természetes szelekció elvét, amely magyarázza az előbbit. (Zárójelben jegyzem meg, hogy egyúttal bemutatta a szexuális szelekció elvét, amely ugyancsak hozzájárul az evolúció folyamataihoz. A természetes szelekció során a természeti környezet kihívásaira reagálva változik a faj, utóbbi során a hímek és nőstények egymásra hatásában alakul a faji jelleg.) 
Bár Darwin elmélete kielégítő magyarázatot adott egy sor biológiai megfigyelésre, munkásságának idején az öröklődés mechanizmusát még nem ismerték. A modern genetika elméleti megalapozójának tekintett Gregor Mendel ugyan Darwin kortársa volt, munkássága azonban a 20. század elejéig nem vált a tudományos közgondolkodás kincsévé. A Darwin által felvetett természetes szelekció és a mendeli klasszikus genetika kombinációja adja a modern evolúciós szintézis lényegét. A továbbiakban azonosították a géneket, s hamarosan már a modern molekuláris genetika formálta tovább evolúcióelméletünket.

Kép forrása

Darwin veszélyes ideája

De, ha ennyien részesei voltak az evolúcióelmélet kialakulásának, vajon miért éppen Darwin áll ennek a folyamatnak a középpontjában? Nos azért, mert ő olyasmit fedezett föl, amit előtte senki nem látott meg. A kiválasztódás elmélete ugyanis igazi tudományos atombomba, olyasmi, mint az einsteini relativitáselmélet. 
Daniel C. Dennett, a kortárs filozófia egyik közismert fenegyereke, Darwin veszélyes ideájáról írott, nemrégiben megjelent könyvében kiterjesztvén az evolúcióelmélet lehetőségeit, arra tesz kísérletet, hogy A fajok eredete által magszabott utat kiszélesítve, az ott megjelenő gondolkodásmódot a filozófiai gondolkodás zsinórmértékévé tegye.
Csányi Vilmos az egyik legismertebb hazai biológus, biokémikus, etológus Dennett kötetéről a következőket írta „…az evolúciós gondolat kritikusai, bármilyen oldalról jöjjenek is egyébként, mindig ’égi fogantyúkat’ keresnek, azaz olyan csodálatos, a tudomány eszközeivel nem magyarázható jelenségeket vagy isteni beavatkozások jeleit, amelyek nélkül az élet keletkezése és működése, az elme, a jelentés, a nyelv vagy a kultúra kialakulása nem érthető meg. Az ’égi fogantyúk’ helyett Dennett mindig rámutat a ’földi daruk’ működésére, azaz arra, miként lehet ezeket a csodálatosnak tűnő jelenségeket csodák feltételezése nélkül megmagyarázni, hogyan lehet elképzelni a tervszerűség, a célszerűség, az intencionalitás megjelenését más, alacsonyabb rendű folyamatok spontán kölcsönhatásaként.” És ez, mármint annak felfedezése, hogy a spontán kölcsönhatások fölöslegessé teszik a tervezettség feltételezését, nos, ez Darwin zseniális újítása, modern tudományunk lenyűgöző sarokköve. Köszönet, de egy emléknap mindenképpen jár érte. 



Megosztás

Egypercesek

Borzongató mesemonszun Indiából

Borzongató mesemonszun Indiából

A szerző ezúttal a szubkontinens lakóinak különleges élettörténeteire koncentrál

Március 21-én a szerelem lesz a téma

Huszonegy mű más-más szemszögből mutatja be a szerelem témáját, egy-egy extrém helyszínen

Oliver és Vlagyimir beszélgetnek

A nagypolitika egy olyan mélyvíz, melybe nem úszógumival, hanem tengeralattjáróval kell bemártózni

Egy könyvtáros csak könyvet lophat

Egy könyvtári dolgozó két éven keresztül könyveket és folyóiratokat lopott, majd eladta azokat

Magyarnak lenni büszkeség

Hangoskönyv a magyar történelemről

Feliratkozás a hírlevélre

Email