Fantasztikusan izgalmas kutatás kezdődött néhány esztendeje Velence levéltáraiban. Frédéric Kaplan a Lausanne-i École Polytechnique (EPFL) kutatója azt tervezi, hogy egy európai város archívumainak feldolgozásával valamiféle „időgépet” hoz létre. Persze nem a szó szoros értelmében vett időgépet, hanem olyan adathalmazt, amelynek segítségével mindent megtudhatunk a vizsgát korról és városról, valóban mindent, mintha ott lennénk. 

Egy különleges levéltár
A kezdeményezésről a Nature júniusban közölt részletes cikke alapján a 444 számolt be, elmondva, hogy Kaplan eredetileg Amszterdamban, Párizsban vagy Genfben képzelte el a projektjét, de amikor az EPFL rektora együttműködési megállapodást kötött a velencei Ca’Foscari Egyetem vezetésével, nos, akkor úgy döntött, hogy Velencében valósítja meg virtuális időgépét.
A helyszínválasztás azért is ideális, mert a középkori, kora-újkori Velencei Köztársaság Európa egyik gazdasági központja volt, nem mellékesen a Bizánci hagyományok egyik örököse s ezeknek megfelelően elképesztően precíz és korszerű bürokrácia működtette az államot. Mindent feljegyeztek. Dokumentálták a kereskedelmi és diplomáciai utazások összes elképzelhető részletét, az adók és hitelek alakulását, s nem utolsó sorban komoly besúgóhálózat jelentgetett a polgárokról a Signoriának. A dolog különlegessége, hogy a lenyűgöző dokumentáció fenn is maradt, Velence történetének minden hányattatása dacára. 
Mindezeknek köszönhetően a Köztársaság – főleg latinul és velencei dialektusban írott – hajdani archívumai ma körülbelül nyolcvan kilométernyi polcot foglalnak el, ami hagyományos történészi eszközökkel gyakorlatilag feldolgozhatatlan. 

Adatok a múltról
A Velencei Időgép projekt ezeknek a dokumentumoknak a digitalizálására vállalkozott. Ez persze önmagában még nem lenne különlegesség, hiszen az elmúlt évtizedekben számos levéltár állományát digitalizálták világszerte. Az igazi érdekességet az jelenti, hogy a digitálisan rögzített információkat egy folyamatosan dolgozó szoftver segítségével fogják átvizsgálni. A gépitanulás-technológiára alapozott program a várakozások szerint a tömérdek információ között összefüggéseket, kapcsolatokat tár fel, valamint képes kereshető formában feldolgozni középkori kézírásos dokumentumokat.
A projekt 2012-ben kezdődött, azóta történészek, az archívum gondozói és informatikusok dolgoznak azon, hogy megvalósítsák a nagyszerű tervet. Persze a dologban nem lehet mindent automatizálni. A történészeknek jegyzetekkel kell ellátniuk a kéziratokat, hogy az alapvető kontextust megadják az adatfeldolgozáshoz. Ám azután a szoftver már maga is elbánik a hatalmas adattömeggel. 
Mindenesetre a dolog vége az lesz, hogy egészen pontos információink lesznek a múltról, olyanok például, hogy egy lakóház tulajdonosi köre hogyan változott, mennyit kerestek, mennyit költöttek az ott élők, kikkel tartottak rokonságot, mely családokkal házasodtak, milyen vállalkozásokba fogtak, milyen törvénytelenségeket követtek el, és így tovább. 

Ősapáink Facebookja
Persze hozzá kell tennem, hogy az adatbányászat sem új jelenség. Már a hatvanas évek óta izgatja a történészeket a mikrotények világa, hiszen ezekből nagyon komoly következtetéseket vonhatnak le témájukkal kapcsolatban. 
A kezdeményezés mégis újra fogja írni történelmi tudásunkat, történelemképünket. Eddig a gyér adatokra támaszkodva a történész elmesélt egy történetet. Mostantól kevesebb tere lesz a fantáziának. 
Kutatóink azt tervezik, hogy amennyiben Velencében sikerrel járnak, végiglátogatják Európa kulturális és történelmi központjainak archívumait, hogy aztán az összeszedett adatokat feldolgozva mutassák be, hogyan áramlott a tudás, hogyan zajlott a kereskedelem, hogyan alakultak a társadalmi kapcsolatok Európa történelme során. A projekt olyan képet adhat Európa múltjáról, amit eddig nem ismerhettünk. Kaplan szerint olyan ez, mintha régmúlt generációk Facebookjához férnénk hozzá. Tény, hogy már a projektben rejlő maximális lehetőségek kihasználása nélkül is komolyan képes formálni a velencei időgép a múltról való felfogásunkat, de a jövőben könnyedén elképzelhető, hogy több százezer ember mindennapjainak részleteit közösségi kapcsolatait megismerve egészen újszerűen nézhetünk a múltra. 
És persze kidobhatjuk a történelemkönyveinket.