Kicsit olyan ez a felület, mintha egy tüdőgyógyintézet gerillareklámja lenne. Mindazonáltal nagyon ötletes, nagyon szellemes, nagyon gerilla és nagyon vírusos. Öt képregényrajzolót szedett össze az Életbenmaradnának néven futó oldal, s valamennyit megkérte illusztrálják, vagy pontosabban álmodják képregénnyé öt tüdőgyulladásban elhunyt költőnk egy-egy közismert versét. Hogy remek alkotások születtek, az nem kétséges. Hogy ki a megrendelő és mi a célja a kezdeményezésnek, az viszont titok, bár valószínűleg hamarosan kiderül.

Mielőtt a líra és a képregény kapcsolatáról elmélkednénk, másoljuk ide a honlap egy adatát tűdőgyulladásban elveszett költőinkről: „Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre. Költőóriások, vitathatatlanul bérelt helyük van a magyar irodalomtörténet legnagyobbjai között. Van azonban még valami, ami összeköti őket: mindegyikük tüdőgyulladásban halt meg (igen, még Ady is: ugyan szifilisztől szenvedett és elkapta a spanyolnáthát is, azonban a halála előtt közvetlenül 5 tüdőgyulladáson esett át).”

No, ezt sem tudtuk. A következő mondatokból azonban nyilvánvaló, hogy gerillakampányt látunk: „Tegyük fel, hogy ők öten napjainkban élnének. Másképp alakulna a sorsuk? Bizonyára. Nagy valószínűséggel nem kellene meghalniuk tüdőgyulladásban, hiszen a leggyakoribb, bakteriális tüdőgyulladás típus ma már védőoltással megelőzhető, és a betegség minden változata sokkal hatékonyabban kezelhető. Egyszóval életben maradnának…”

OK, oltassuk be magunkat! Különösen akkor, ha hírneves költők vagyunk. Ezen ne múljon! Már csak azért se, mert lássuk be: ennyire ötletes, szellemes, fantáziadús reklámot keveset láttunk. Az ide másolt képek önmagukért beszélnek.

És abban is igaza van a honlap szerkesztőinek, hogy prózai műveket sokszor sikeresen adaptálnak a képregényrajzolók. Azok a nemzedékek, amelyek a Fülesen nőttek fel, pontosan tudják, hogy szinte lehetetlen olyan regényt találni – függetlenül attól, hogy szépirodalom, vagy a ponyva terítékéről válogatunk –, amit ne lehetne izgalmas képregénnyé formálni.  

És abban is igazuk van a kezdeményezőknek, hogy a líra megképregényesítésére kevés kísérlet történt. (Ha csak ide nem soroljuk a verses regények, színművek, elbeszélő költemények felkockázását, mint amilyen például Zórád Ernő Cyranoja volt.) Hogy most efféle újítás jelent meg az internet végtelen terében, az mindenképpen üdvözlendő elmésség.

Sőt még azt is hozzá merem tenni, hogy a magyar irodalom tanításában is helyet lehetne adni egy efféle vonulatnak. Bizonyára rengeteg gyerek akadna, aki könnyebben, szívesebben, s nem utolsó sorban mosolygósabban olvasna el, esetleg tanulna meg egy így bemutatott verset, mint azt a hagyományos valamit, ami sok diák számára főleg arról felismerhető, hogy nem érnek ki a sorok a lap széléig…