Tavaly novemberben jelent meg az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány támogatásával Rostás Tibor művészettörténész Magyarország földjére küldtek című több, mint 200 oldalas kötete, mely 328 illusztrációval, építészeti rajzzal, térképekkel és fotóval mutatja be Villard de Honnecourt, a „titokzatos pikárd” történetét. Róla és művéről kérdeztük a könyv szerzőjét.

– Miért fontos Villard de Honnecourt a művészettörténet számára?  
– De Honnecourt a vázlatkönyvéről híres, amelyben rajzok és feljegyzések maradtak fent a gótika törzsterületéről, az 1220-30 körüli időszakból. Ezeken a nagy francia katedrálisok jelennek meg, amelyeknek az építésénél jelen volt a szerző. Főleg a német kutatások korábban úgy tekintettek rá, mint építészre, aki egy páholyban, építőműhelyben használatos technikákat rajzol le és ad tovább az utódoknak. Újabban — ezen a legutóbbi 30-35 évet kell érteni — elsősorban a franciák, de az angol és amerikai szakemberek is, a vázlatkönyvre úgy tekintenek, mint portfólióra; a rajzokra pedig mint egy outsider érdeklődő rajzaira, netán egy pikárdiai érdeklődő klerikus rajzaira, melyek segítségével tájékozódik és a konventjének hazaviszi azokat az építészeti innovációkat, amelyek alapján ez a konvent megújíthatná az épületeit.

– Mennyiben igazolható a fenti két teória: klerikus volt, vagy építész?
– Nem lehet tudni. Azt sem, hogy ez a lapokból összefűzött rajzgyűjtemény mi célt szolgált. Viszont ez az egyetlen olyan rajzgyűjtemény, amely ebből a korból, ilyen vonatkozásban ránk maradt. Nekünk azért érdekes különösen, mert a szerző — nem is akárhol: a reimsi székesegyház mérműves ablaka mellett — megjegyzi, hogy amikor ezt rajzolta, akkor Magyarországra küldték. Van még további bejegyzése is arról, hogy mit látott Magyarországon: milyen padlótéglákat egy ottani templomban. A kötet címlapján szereplő rajz egy gyalogos katonát ábrázol, aki mellé oda van írva, hogy „ez Villard de Honnecourt, aki Magyarországon járt.” Ez egy későbbi felirat, a könyv egy későbbi tulajdonosa írta rá. Persze a magyar művészettörténetet is izgatja, hogy ki volt ez az ember és mit csinált Magyarországon. Erre nehéz volt válaszolni, egészen addig, amíg Gerevich László Pilisen fel nem tárta a cisztercita apátság királynői sírjait és annak szarkofágját, illetve egy lovagalakos síremlék töredékeit, amelyeknek vésetei nagyon hasonlóak ahhoz, amik Villard de Honnecourt vázlatkönyvében láthatók. Ezt a két sír — az egyik Gertrudis királyné tumbája — világosan észak-francia klasszikusan gótikus alkotás. Ez a két sír volt az első nyom azt illetően, hogy itt vannak olyan, akár Reimsből, akár Chartres-ből vagy más központokból eredeztethető szobrászati alkotások, amelyek közvetlen összefüggést mutatnak Franciaországgal. A másik fontos bizonyíték Pannonhalma. Ott Takács Imre igazolta, hogy közvetlenül reimsi eredetű, elsőrangú épületornamentika jelenik meg, elsősorban a déli díszkapun, a Porta Speciosán. Ezt a gondolatmenetet fűztem tovább, és vettem észre azt, hogy nemcsak reimsi, hanem Auxerre-i részletformák is megjelennek a pilléreken, de bizonyos fejezeteken is. Magyarországon — abban az időszakban, amikor Villard de Honnecourt-t is küldték— Reimsből, Auxerre-ből, Chartres-ból és talán máshonnan is számos építész, kőfaragó és szobrász jelent meg.

– Ez egyfajta párhuzamos bizonyíték arra, hogy Villard de Honnecourt ezekkel érkezett ide?
– Nyilván kellett jönnie másoknak is, hiszen ezeket a műveket egymaga nem készíthette el. De azt nem tudjuk, hogy mit készített ő, ha egyáltalán részt vett a megalkotásukban. Az szimptomatikus — és az egyetlen írásos nyoma ennek az egész mestervándorlásnak—, hogy az észak-francia, királyi területeket összekötötte Magyarországgal, elsősorban a királyi vonatkozású építkezésekkel és szobrászattal. Villard vázlatkönyve az egyetlen írásos nyoma ennek. Én a könyvemben azt vizsgáltam elsősorban, hogy azok a nyomok, amik fennmaradtak, akár Pannonhalmán, akár Pilisen vagy máshol, azokról mit lehet tudni, és hogyan kötnek be a franciaországi építkezésekhez.

– Miféle kapcsolatot lehet sejteni?
– A francia összefüggés, aminek része Villard is a vázlatkönyvével együtt, egészen kivételes dolog Magyarország vonatkozásában. Németországban, Franciaországnak nem a király által uralt részein, vagy Itáliában ezidőtájt nincs gótika! Magyarországon viszont már jelentős előzményei vannak a gótikának 1200-tól kezdve. Például a pilisi apátság, a már említett síremlékeivel. Ugyanakkor itt szinte a kialakulásával egy időben jelenik meg az érett gótika is. Ennek az érett gótikának Franciaországon kívül az egyik első megjelenése itt van, átugorva egy sor tartományt és területet a németeknél és a franciáknál is akár. Engem az érdekelt, hogy mi ennek az oka. Mire vezethető vissza, hogy Magyarországon ekkora ugrással jelentkezik a gótika? Biztosan lehet dinasztikus összefüggéseket sejteni emögött szerencsés francia házasságok révén: francia királylányok és Árpád-házi hercegek között. Egy hercegkisasszonnyal vagy herceggel természetesen a kultúra is mindig megérkezik: hozza a fodrászt, a szakácsot, az egész udvartartást, és természetesen hozza az építészt és kőfaragót is. Ez az egyik ok. De van más is, amit észrevettem. Van Ausztriában egy jeles épület, amely hasonlóan az érett gótika megjelenésének sarokköve az osztrák herceg udvarában: a Capella Speciosa. Ez az „ékes kápolna” Klosterneuburgban állt, s VI. Lipót herceg építtette. Megvan az évszáma is: 1222. Ha az ember megvizsgálja a részleteit, ezek arra vallanak, hogy szintén Auxerre-ből való mesterek építhették a Capella Speciosát. Egy rajz, ami megmaradt erről a kápolnáról, még a szerkezetét is nagyon szépen megmutatja. Tipikus francia, érett gótikus falszerkezetet és struktúrát mutat, amit elképzelhetetlen lett volna megvalósítani francia építészek nélkül ebben a korban. Az érdekesség az, hogy ez a legszorosabb összefüggésben van Pannonhalmának az Auxerre-i vonalával. Az udvari kultúra és annak a legelegánsabb szelete, úgy tűnik, a két szomszédos uralkodónál közös volt 1220-1225 körül.

– Mi lehetett ennek az oka?
– Az építkezések előtt ez a két uralkodó, II. András király és VI. Lipót herceg egy nagy és jelentős vállalkozásba fognak: részt vesznek a Szentföldre induló ötödik keresztes hadjáratban. 1217-ben indulnak el, 1218-19-ben zajlanak az események. A hadjáratban nemcsak ez a két uralkodó vett részt, hanem püspökök és grófok, franciák, németek és németalföldiek is. Azt néztem meg, hogy a francia lovagok, illetve a francia klérus tagjai között előfordultak-e olyan személyek, akikkel lehetetlenség volt nem kapcsolatba lépni a hadjárat során, a vacsoráknál, haditanácsokban. Ezek az építészeti kapcsolatukat is közvetíthették. Például a francia Goncourt települését és várát birtokló személy is közvetlenül részt vett II. András hadjáratában. Mikor ezek a közép-európai urak hazatértek, deklaráltan a beszerzett ereklyéknek kezdtek el építkezni. Nagyon is feltehető, hogy a Capella Speciosában, aminek az építése közvetlenül ezután indult meg, helyezte el VI. Lipót a szentföldi ereklyéit. II. András esetében is felmerül ez az eshetőség a Szent István protomártír tiszteletére szentelt esztergomi kápolna megújítása kapcsán.