A neves brit könyvkiadó, a Penguin Books alapításának nyolcvanadik évfordulója alkalmából ált elő azzal, hogy megjelentet egy nyolcvan könyvből álló sorozatot, „Little Black Classics” néven, és darabját nyolcvan pennyért árulják. Egy könyv ugyan csak hatvannégy oldalas, de talán éppen ettől akkora a sikere, hiszen kiragad a világirodalom korszakalkotó műveiből annyit, amennyi a kor emberének nagyjából talán elég is, de mégiscsak megismerhető, még ha csak nagy vonalakban is. Mondhatni, a Penguinsnél remekül tudnak ünnepelni.

Dübörögnek az eladások
Hogy mekkora is a kezdeményezés sikere, arról elég annyi, hogy a kiadó már körülbelül egy hét után berendelt még százezer darabot a könyvekből, annyira dübörögnek az eladások, ráadásul mindezt úgy, hogy eredetileg is egymillió példányban gondolkodtak.
A siker magyarázata könnyű, ezek egyszerűen olyan alapművek, annyira közismertek hogy bárkinek megér nyolcvan pennyt, hogy ily módon legalább beleolvasson.
Simon Winder, a kiadások vezetője úgy fogalmazott, hogy rengeteg nagyszerű író van, akik tényleg csodálatosak, mégis néhol megfélemlítőleg hatnak az olvasóra. Megemlíti Dante Isteni színjátékának itt-ott gyenge idegzetűeknek nem való elemeit, vagy éppen a Samuell Pepys naplója sem véletlenül nem közfelkapott, ám a Londoni tűzvészről írott jelenetét már, őt idézve: „ki ne akarná elolvasni?”.
A nyolcvan kiadott könyv szerzői között olyan korszakalkotó írók találhatók, mint Oscar Wilde, Dante, Szókratész, E.A. Poe.
Ja, meg Karl Marx és Friedrich Engels.

A tíz legnépszerűbb Kis Fekete Könyv
1. Karl Marx és Friedrich Engels: Kommunista kiáltvány
2. Jane Austen: A szépséges Cassandra
3. Edgar Allan Poe: Az áruló szív
4. Friedrich Wilhelm Nietzsche: Aforizmák szerelemről és gyűlöletről
5. Lev Tolsztoj: Mennyi föld kell az embernek? (in.: Kozákok/Kreutzer szonáta és más elbeszélések)
6. Samuel Pepys: A nagy londoni tűzvész (in.: Samuel Pepys naplója)
7. Szókratész védőbeszéde
8. Dante: A pokol beosztása (in: Isteni színjáték)
9. Oscar Wilde: Lord Arthur Savile bűne
10. Emily Brontë: Éj borít sűrű ködbe

Ha ezt Marxék megélhetik…
Nem véletlenül emeltem ki a két öreg kommunistát, szerepük ugyanis nem önmagában érdekes, hiszen a kommunista manifesztumot – véleménytől függetlenül is – lehet korszakalkotónak nevezni. A hír kuriózumát ők szolgáltatják azzal, hogy művük az eladási lista első helyén áll, megközelítőleg kétezer eladott példánnyal. Nemrégiben egyébként a Mein Kampf is tarolt, egy éve bestseller volt az Amazon „propaganda és politikai pszichológia” kategóriában, ráadásul az ezen felüli, tágabb kategóriában is az első húszban mozgott.
Miért is mennek olyan jól mostanság ezek a szerzemények? Talán azért, mert mégiscsak megfoghatóak bennük azok az alapelvek – ha nem is a teljesség igényével –, amelyek szerint a XX. század két nagy totális állama felépült és működött. Végső soron akár kiindulópontnak is tekinthetőek, annak ellenére, hogy teljesen eltérő alaptémájú könyvekről van szó. Így tehát talán azért fogynak ennyire, mert azóta, hogy a II. világháború során a náci Németország és a szovjet szocializmus meghatározó szerepet játszott Európában, felnőtt akár két generáció is.

Miért is olyan fontos ez?
Két generáció, amelyik nem rendelkezik közvetlen tapasztalatokkal e sötét korokról, sőt, így jó hetven év távlatából, talán nehéz is igazán megérteni e korszakot csak a történelemkönyvekből. Pedig nyilván mindenkit furdal a kíváncsiság, hogy az oly sokszor emlegetett kommunista kiáltvány mi is volt valójában?  (A szocializmus európai továbbhatását itt most azért ugrottam át, mert ezek az eladási adatok az Egyesült Királyságból származnak, nem a Szovjetunió által később is uralt térségből, így ez a továbbhatás a britek körében irreleváns).
Ugyanakkor tény, hogy napjainkban megfigyelhető egyfajta ideológiai útkeresés is. A XXI. század nagyobb, hosszú távú hatással bíró eseményei azt mondatják a világ szellemi elitjével, hogy valami nem stimmel, rossz iránya haladunk. Nehezen körülírható problémákkal szembesül korunk, de talán úgy fogható meg legkönnyebben, ha azt mondjuk, hogy a jelenlegi gazdasági, és társadalomfilozófiai paradigmák már nem megfelelőek. Az európai nagyhatalmak a társadalom – ezen belül is legfőképp a gazdaság – változásaira nem képesek reagálni és megoldásokat találni azon keretek között, amikben eddig gondolkodott.   
Persze nyilvánvalóan Marx és Engels népszerűsége önmagában ezzel nem magyarázható. De pont ettől válik érdekessé ez az egyszerű adat.
Pedig csak annyi történt, hogy sokan veszik a Kommunista kiáltványt.