Csaknem negyed évezrede, 240 éve, 1774 tavaszán alapította Klimo György püspök a Pécsi Egyetemi Könyvtár jogelődjét, a hajdani Pécsi Püspöki Könyvtárat. A gazdag gyűjteménnyel rendelkező könyvtár hazánk első nyilvános bibliotékája volt. A püspök – nagyszabású terveinek megfelelően – fejlesztette, gyarapította állományát, és Pécs szellemi életét fellendítendő, megnyitotta termeit a nyilvánosság előtt.

Egyetem reményében
A könyvtár törzsanyagát Pécs jeles püspöke, Klimo György több éven át gyűjtötte, főként olaszországi vásárlásokkal. A gyűjteményben helyet kaptak a katolikus mellett a protestáns teológia, a történelem és segédtudományai, a jogtudomány, a természettudományok, az orvostudomány, a matematika, a nyelvészet, valamint felvilágosodott eszméket hirdető, gyakran egyházi indexen lévő szerzők művei is. A püspök összesen 15 000 kötettel gyarapította a püspöki könyvtárat, sok, a magyar történelemre vonatkozó oklevelet szerzett meg, numizmatikai gyűjteményt, csillagvizsgálót létesített a könyvtár mellett.
Klimó – a helyi hagyományokra is alapozva – egy gazdag kultúrájú, egyetemmel rendelkező várossá szerette volna fejleszteni Pécset, s e célra mozgósította rendkívüli energiáját. Az egyházi épületek felújítása, a papírmalom létesítése, a püspöki könyvtár nyilvánossá tétele mind-mind a tervezett egyetem koncepcióját szolgálták.
A püspök 1769-ben fordult kérelemmel Mária Teréziához, hogy a török uralom következtében megszűnt „studium generale” pótlására állítson fel Pécsett egyetemet. Az egyetemhez anyagi hátteréül a püspöki és magánnyomdát egyaránt felajánlotta, szellemi hátteréül pedig a gróf Berényi Zsigmond püspök által 1739-ben felállított szemináriumot (papnövelde) jelölte meg, ahol mások mellett Koller József történetírónk és Virág Benedek költőnk is tanult.

A bibliotéka háza
Bár egyetemet akkor nem kapott Pécs, Klimo az 1770-es években könyvtára számára a püspöki rezidencián olvasóteremmel ellátott épületet emelt. A bibliotéka „háza” a püspöki palota és a délnyugati torony közötti üres telken épült fel, összeköttetést teremtve e két épületrész között.
A könyvtárat 1774-ben, elsőként a korszakban megnyitott a nyilvánosság előtt. Hetenként két napot volt nyitva, világi papok, teológusok, filozófusok és diákok látogatták.
Klimot azonban sajnálatosan korán bekövetkezett halála megakadályozta nagyszabású tervei megvalósításában, azonban így is személyében tisztelhetjük a magyar barokk egyik legszélesebb látókörű, kultúrát támogató és terjesztő egyéniségét.
A gyűjteményt – helyhiány miatt –1832-ben, eredeti berendezésével együtt költöztette át a könyvtárat báró Négyesy Szepesy Ignác püspök az akkori Kisiskola utcában található, Piatsek József által tervezett, méltóságteljes klasszicista stílusú épületbe, ahol előtte a Pécsi Püspöki Lyceum tantermei voltak.
A köteteket az emeleten található, korábbi előadó-vizsgatermekbe rendeztette el Szepesy. A Klimo püspök és az őt követő ordináriusok által összegyűjtött köteteket két terembe osztatta el, a kötések és a méret szerint rendezve.  Így kapta a könyvár déli terme az Aranyterem nevet, hiszen ott találhatók a legszebb bőrkötéses, aranyozott gerincű kötetek. A másik, északi szélső terem a Hártyaterem nevet viseli, hiszen itt a kötetek pergamenkötése volt az egyik elrendezési elv. A középső, díszterem mintegy „könyvtár a könyvtárban” a Szepesy Könyvtárat foglalja magába. A püspök korai halála miatt a polcok egy részére korabeli kanonokok és polgári személyek hagyatéka került. A terem ma is használatos neve: Szepesy-terem.

Kódexek és ősnyomtatványok
Helyhiány miatt 1880-ban egybenyitották a három külön bejárattal rendelkező termet, hozzácsatolva egy kis északi szobát, amelyet szintén faltól-falig bepolcoztak. Ide a 19–20. század fordulóján működő, pécsi kanonokok hagyatékai kerültek. Ma a helyiség a Székeskáptalani terem nevet viseli. A könyvtárban faragott díszű állványzaton sorakoznak a művesen bekötött könyvek, a polcozat tetején Bartalits Mihály fából alkotott mellszobraival.
A hajdani püspöki könyvtár jelenleg közel 35.000 kötetben, több mint 17.000 művel büszkélkedhet. A gyűjtemény többek között nyolc kódexet, huszonhárom XV–XVI. századi ősnyomtatványt és antikvákat, közöttük magyar nyelvűeket is őriz.
Az egyes termekben állandó, valamint időről időre megújuló, időszaki kiállítások keretében a látogatók képet kaphatnak a nyomdászat és a könyvkultúra 15–20. századi fejlődéséről, és a Klimo Könyvtár gyűjteményének nyelvi és tematikai sokszínűségéről.