Versek, borok, énekek

MEGJELENT: 2017. szeptember 25., hétfő | SZERZŐ: Rácz

Kedves, szerethető rendezvénnyel fogadta péntek este az érdeklődőket a Kello Kódex Kulturális Központ. A Krúdy-puzzle címmel meghirdetett esemény a cím furcsasága mellett borkóstolást is kínált, továbbá valami egészen megható, megkapó, és felemelő élményt. 
Hallott ön már borászt szavalni? 
Ugye nem? 
Nos, sajnálhatja… 


Kép: Szappanos Csenge

Krúdy-kirakós
A valamikori Bányász mozi helyén kialakított kulturális térben, a Csepreghy utca sarkán, a József körút 63 alatt furcsa címmel rendezett különös estét a Kello Kódex Kulturális Központ. A Krúdy-puzzle a Talány Akusztikkal és Dúzsi Tamással címen meghirdetett esemény a magyar szecesszió irodalmának legnagyobb alakjáról, a századelő kisvendéglőinek krónikásáról, bánatos szépasszonyok emlékezetének őrizőjéről, azaz Krúdy Gyuláról összeállított kirakóssal szerzett kellemes estét az érdeklődőknek.  A Nyugat Plusz főszerkesztője, Szabó Zoltán Attila által szerkesztett produkcióban Szindbád és Krúdy mellett helyet kapnak Karinthy, Heltai, Kosztolányi, Márai és Fodor Ákos versei, de a kortárs mezőny kiválóságainak friss portékáival is megismerkedhet a közönség. 
A fellépőkről érdemes elmondani, hogy Talány Akusztik nem más, mint a József Attila Színház művészeiből alakult zenekar. Korponay Zsófi énekesnő, Blazsovszky Ákos gitáros-énekes, Schwalm Zoltán és Zöld Csaba izgalmas repertoárt állított össze. Olyan előadást, amely több, mint koncert, több, mint felolvasószínház, de még a jól szervezett irodalmi estnél is több. 

Kép: Szappanos Csenge

Borász a színpadon
A zenés irodalmi est pedig úgy válik teljessé, hogy – az irodalmi és zenei csemegék mellett – borkóstolóra is várt közönségét a Kello Kódex Kulturális Központ. És ugye így már az is érthető, hogyan keveredhetett a programba az előadóművészek mellett Dúzsi Tamás, a 2014-es év borásza. 
Történt ugyanis, hogy a közönség legnagyobb meglepetésére, a borosgazda – ahelyett, hogy csupán borait kínálta volna a színpadról – verseket és prózaszövegeket is előadott, éppen úgy, mintha világéletében efféle előadásokban lett volna tennivalója. 
Aztán persze azt is elmondta, hogyan és miképpen keveredett bele a műsorba, illetve az efféle műsorokba, mert, mint kiderült, nem csak a Talány Akusztikkal vállal fellépést. 
Elmondta, hogy ő – dacára annak, hogy leginkább parasztemberként gondol önmagára – bizony nagy barátja a könyvnek, betűnek. Esténként olvas, s nem holmi ponyvát, értéktelenséget, könnyű, kalandos történetet, hanem inkább szépirodalmat. Babits, Krúdy, Karinthy, versek, novellák a kedvenc olvasmányai. S verset éppen úgy olvas, mint más: ami megtetszik neki, ha nagyon megtetszik, meg is tanulja. Így esett, hogy barátainak némelyike – borissza színészek, rendezők, dramaturgok – színpadra parancsolták a verselő borosgazdát.

Kép: Szappanos Csenge

A kultúra ereje
S tulajdonképpen ezt nagyon jól tették. Persze tény, hogy Dúzsi Tamás nem úgy mond szöveget, ahogyan egy képzett előadóművész teszi, de talán éppen ez adja fellépéseinek rendkívüli hitelességét. 
Személyében olyasféle parasztpolgár áll a színpadon, aki nem csupán fogyasztója, de teremtője is a kultúrának, teremtője, ha mással nem is, azzal teremti, hogy újra és újra előadja kedves verseit. Régi idők házimuzsikálásának, kisvárosi polgárok színjátszó közösségének, olvasókörének, filozófiai egyletének szelleme kel életre Dúzsi Tamás előadásaiban. Általa bizonyossággá válik az, amit mindannyian remélünk, de tudni, hinni alig merünk: a kultúra utat talál magának a legkülönösebb körülmények között is, a kultúra, ha valakinek van kedve belekóstolni, megunhatatlan örömmé válik. S ehhez tényleg elég esténként egy-egy jó verseskötetet, vagy novellagyűjteményt kézbe venni. 

Kép: Szappanos Csenge




Megosztás