A Vajdaság sokszínű világa
Nyolcvanadik születésnapját ünnepelte Tolnai Ottót, a vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja.
Kép forrása
A Kossuth-díjas író, költő, műfordító, a vajdasági magyar irodalom sokoldalú és egyik legkiemelkedőbb alakja, műveit német, francia és szerb nyelvre is lefordították.
Tolnait Orbán Viktor is felköszöntötte: úgy fogalmazott, hogy Tolnai Ottó sajátos hangulatú verseivel, drámai és prózai alkotásaival évtizedek óta gazdagítja a magyar irodalmat, és „emellett arra is gondot fordít, hogy közös gyökereinket idéző műveivel minden olvasója számára megidézze Vajdaság sokszínű világát.”
Tolnai Ottó fiatalkorától Újvidéken élt, ott járt egyetemre, majd Zágrábban magyar-filozófia szakon tanult. Az 1964-ben indult Új Symposion című folyóirat alapító munkatársa, majd 1969 és 1974 között főszerkesztője volt. 1974 és 1994 között az újvidéki rádió magyar adásának szerkesztője és képzőművészeti kritikusa volt. 1992-ben a Veszprémben megalakult Ex Symposion főszerkesztője lett. A Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, színműíró, műfordító pályájának kiemelkedő műve a Költő disznózsírból című kötet, amely 2005-ben megkapta a Magyar Irodalmi Díjat. A mű az 1998 márciusában Parti Nagy Lajossal folytatott hatnapos életútinterjú átdolgozásából készült, kritikusai szerint egyenesen Tolnai Ottó művészetének a középpontjába kalauzolja az olvasót.
2016-tól a Jelenkor Kiadó gondozásában jelenik meg életmű-sorozata, amelynek első darabja a Világpor című kötet volt. A sorozat legutóbbi darabja, a 2018-as év egyik irodalmi szenzációja a Szeméremékszerek. A két steril pohár című kötete a Szabadka melletti fürdővárosban, Palicson játszódik, ott, ahol 1994 óta Tolnai Ottó is él.
Érdekes vonulat munkásságában a fiktív lexikoncikkek írása (Új Tolnai világlexikona), ezekben „…olyan fogalmak magyarázatára törekszik, amelyek a Tolnai Világlexikonában nem szerepeltek, vagy meghatározásuk szerinte hiányos. Komoly stúdiumokat folytat ez ügyben a pufajkáról, a Lídia bélésről, Bláthy Ottóról, a tojásról vagy éppen az orchideáról.”
A Literán olvastam köszöntését, idemásolom, mert perfekt:
„Kis szavakkal kellene köszönteni. Semmis mondatokkal üdvözölni. Postavonaton vinni őket fél napon át; éjjel indulni, hajnalban érkezni. Vinni őket egy molyrágta, kék micisapkában. Porköpenyben, atlétában. Órazsebben, nadrághajtókában.”
Kép forrása
A Kossuth-díjas író, költő, műfordító, a vajdasági magyar irodalom sokoldalú és egyik legkiemelkedőbb alakja, műveit német, francia és szerb nyelvre is lefordították.
Tolnait Orbán Viktor is felköszöntötte: úgy fogalmazott, hogy Tolnai Ottó sajátos hangulatú verseivel, drámai és prózai alkotásaival évtizedek óta gazdagítja a magyar irodalmat, és „emellett arra is gondot fordít, hogy közös gyökereinket idéző műveivel minden olvasója számára megidézze Vajdaság sokszínű világát.”
Tolnai Ottó fiatalkorától Újvidéken élt, ott járt egyetemre, majd Zágrábban magyar-filozófia szakon tanult. Az 1964-ben indult Új Symposion című folyóirat alapító munkatársa, majd 1969 és 1974 között főszerkesztője volt. 1974 és 1994 között az újvidéki rádió magyar adásának szerkesztője és képzőművészeti kritikusa volt. 1992-ben a Veszprémben megalakult Ex Symposion főszerkesztője lett. A Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, színműíró, műfordító pályájának kiemelkedő műve a Költő disznózsírból című kötet, amely 2005-ben megkapta a Magyar Irodalmi Díjat. A mű az 1998 márciusában Parti Nagy Lajossal folytatott hatnapos életútinterjú átdolgozásából készült, kritikusai szerint egyenesen Tolnai Ottó művészetének a középpontjába kalauzolja az olvasót.
2016-tól a Jelenkor Kiadó gondozásában jelenik meg életmű-sorozata, amelynek első darabja a Világpor című kötet volt. A sorozat legutóbbi darabja, a 2018-as év egyik irodalmi szenzációja a Szeméremékszerek. A két steril pohár című kötete a Szabadka melletti fürdővárosban, Palicson játszódik, ott, ahol 1994 óta Tolnai Ottó is él.
Érdekes vonulat munkásságában a fiktív lexikoncikkek írása (Új Tolnai világlexikona), ezekben „…olyan fogalmak magyarázatára törekszik, amelyek a Tolnai Világlexikonában nem szerepeltek, vagy meghatározásuk szerinte hiányos. Komoly stúdiumokat folytat ez ügyben a pufajkáról, a Lídia bélésről, Bláthy Ottóról, a tojásról vagy éppen az orchideáról.”
A Literán olvastam köszöntését, idemásolom, mert perfekt:
„Kis szavakkal kellene köszönteni. Semmis mondatokkal üdvözölni. Postavonaton vinni őket fél napon át; éjjel indulni, hajnalban érkezni. Vinni őket egy molyrágta, kék micisapkában. Porköpenyben, atlétában. Órazsebben, nadrághajtókában.”
Egypercesek
Magyarország fotóalbuma
A Magyarország 365 fotópályázat képeiből készült könyvet mutattak be Budapesten
Nem átok a Kárpátok
Egy tükör, melybe nem biztos, hogy akarunk, de érdemes belenézni
Kösd össze a várost a saját történeteddel!
Hetedik alkalommal újra itt a városi elbeszélés-pályázata, az Álljon meg egy novellára!