Mike Pearl A nap, amikor megtörténik című kötete amolyan katasztrófagyűjtemény kezdő katasztrófafilm-rendezőknek, forgatókönyvíróknak. Pedig a szerző nem nekik szánta elsősorban, hanem nekünk földi halandóknak, azoknak, akik egy olyan bolygón élnek, melynek túlélési esélyei az elmúlt években jelentősen csökkentek. Pearl olvasmányosan mesél a legkínosabb kataklizmákról, úgy, mintha csak a moziban lennénk.

Kép forrása

A nap, amikor megtörténik egy szép kis kollekció a ránk leselkedő katasztrófákról. A szerző persze ezzel, hogy a holnap kataklizmáira irányítja a figyelmet, egyben jóssá is válik, hiszen az általa leírtaknak még csupán csekély előjeleit tapasztalhatjuk. Pearl mindezeket az ökológiai, társadalmi, szociális és egyéb jellegű katasztrófákat azzal vezeti fel, hogy kiemeli az adott témában jártas tudósok vizsgálatát, elemzéseiket, kutatási eredményeiket. 
Tény az is, hogy a kötet írója újságíró is egyben, aki jól tudja – mint mi újságírók mindannyian –, hogy ami ma kőbe vésett igazság, az holnapra könnyedén megdőlhet, és vica versa, ami tegnap még kétségesnek tetszett, arról mára kiderülhet, hogy alapvetés. 
Mintegy kritikaként hozzá kell tenni azonban, hogy az összeesküvés-hívők is imádni fogják a könyvet, mivel Mike Pearl belevette a kötet fejezeteibe a földönkívüli civilizációkkal, entitásokkal való kapcsolatfelvétel lehetőségét is. Hasonló elánnal fejti ki a dinoszauruszok újraéledésének Jurasic-parkos fantazmagóriáját, de még ennél is erősebb képzelőerőt igényel, hogy például az Egyesült Államokban beszüntetik a fegyverviselést, vagy, hogy megvalósul a Földön élő minden emberre kiterjedő, általános klónozás. 
A kiadvány magyarországi változatának kraftját szerintem az is erősíti, hogy azt az ország legmisztikusabb modern családjának tagjai, azaz Müller Péter Sziámi és rokonsága fordította. Az olvasónak pedig az a dolga, hogy kiválassza könyvből, hogy mely gyökeres változást szándékozik át- és túlélni, Müllerék szerteágazó narrációja kíséretében.