Hogy röpül az idő!? Immár hét éve, hogy Gyurkovics Tibor, az excentrikusságáról is híres író, költő itt hagyott bennünket. Nem könnyű nélküle, de kedves műveivel vigasztalóbb a lét. Ilyen kötet a posztumusz kiadású, 2012-es Túlvilági extázis, mely egy briliáns művészeti crossover, egy egyszerre képzőművészeti antológia és egy dúvad zsenialitással megírt lírai összegzés.

107 kép – 107 vers, így szól az alcím és bizony ennek megfelelően Gyurkoviccsal egy tömör gyönyörűséget adó tárlatvezetésre indulhatunk e kötetben.  A crossover, az egymást ötvözetében ízesen keresztező művészetek – festmények és versek – újraértelmezésre adnak lehetőséget az olvasó, illetve a különböző festőnagyságok rajongói számára. Izgalmas kaland, ez a minimum, ami erről a kötetről elmondható és tudva tudjuk, Gyurkovicsnál nincs holtjáték, ha úgy tetszik, nincs üresjárat. A lelki virgoncságáról és érzékiséghez mágneses erővel vonzódó költő, író ebben a kiadványban sem hazudtolja meg magát, az őt verselésre ihlető festmények jelentős része maga is a női szépség adta érzékiséget hivatottak közvetíteni. Valahol túl könnyű feladatnak érzem, mégis leírom, Tibor mester verseivel természetesen sok minden érthetőbbé válik egy-egy képzőművészeti alkotás kapcsán.  Klasszikus kérdés az átlagembertől, hogy mi módon érthetők meg a különböző izmusokban fogant képzőművészeti alkotások? Nos, Gyurkovics pont ebben különleges egyszerre lírikus és múzsa, hiperérzékeny látásmódjával, költői világának gazdag részletességével fejti meg számunkra a festmények vonzóan varázslatos, bár néha elsőre talán rejtélyes világát.
A könyvhöz rendelt előszóban Szalay Károly író és irodalomtörténész rövid tanulmánya szerepel, itt olvashatjuk Gyurkovics Tibor képzőművészethez való viszonyáról: „Hihetetlenül szélesre húzta az egyetemes festőművészet kárpitját: Frida Kahlotól az egykor rettegett Sztálin szürrealizmusba hajló szocialista-realista portréjától, Grünewald lenyűgözően drámai Megkínzott Krisztusáig, vagy fény festője George de le Tour Jóbjáig, Hans Baldung Grien A női élet hét fázisától, Degas vagy Renoir eleven szépeiig. (…) Az egyetemes képzőművészet kincstárából merített anyag alkalmatlan arra, hogy még csak megközelítően is hiteles képet, értékrendet nyerjünk belőle, alkalmatlan bármiféle művészettörténeti számvetésre, de nem is ez volt a költő célja. Ebből a teljességre nem törekvő számvetésből viszont markánsan kibontakozott Gyurkovics Tibor, az ember és a művész hihetetlen sokarcúsága, gondolat és érzelemgazdagsága.”