Ma egy kissé furán veti ki magát, amikor Magyarországon nem kerülünk a tél fogságába, nem űzi zimankó a jókedvünket, hanem kifejezetten enyhe telekkel kell csupán megbirkóznunk, s ekként nem szól akkorát a télűző farsangi vigasságok menete. Mindenesetre mi azért csak belelapoztunk néhány farsangi témájú kötetbe, s ezeket ajánljuk olvasóinknak.

Kép forrása

A hagyományokra mutat a falu farsangi meséje

A hagyományok nagykövében január 6., vízkereszt ünnepe nemcsak a karácsonyfa lebontásának jeles napjaként szerepel a kalendáriumokban, de egyben a farsangi időszak kezdete is. A Scolar kiadó pár éve gondolt egyet és elindította Hagyományaink sorozat-át, melyben a pirosbetűs ünnepekre fókuszálva mutatja be egy-egy kedves mesén keresztül azok eredetét, részleteit. A szériában szerepel a Karácsonyi mese, a Májusfa mese, a Luca mese, a Szüreti mese, a Húsvéti mese, a Betlehemi mese és a most általunk ajánlott Farsangi mese című kötet.

A képeskönyv műfajába sorolható kiadványok elsősorban gyerekeknek szólnak, de ahogy egyre inkább tűnik el a hagyományokat jobban őrző nemzedékek sora, úgy bizony a mai felnőtt generációknak is bátran ajánlhatók Takács Viktória könyvei. A Farsangi mese kötetben a főhős egy Simon nevű kisfiú, aki azt veszi észre nagyapján, hogy annak bizony elment jókedve a szürke, fagyos, egyhangúan döcögő januárban. Ezért a szomszédban élő Lulu néniéktől kér segítséget, hogy együtt vidámítsák fel a nagyapát és persze magukat is. Az ötlet az, hogy szervezzenek farsangi felvonulást, melybe bevonják a falu apraja-nagyját. A mese keretében olyan elemek (eredetének) magyarázatát kapja meg az olvasó, mint többek között: a vízkereszt napja, a farsang farka, a farsangi alakoskodók, a mágikus erővel bíró farsangi fánk.

Kép forrása

Álarcosbálról szól a tigris- és egérkölyök meséje

Felnőtt olvasóinkban is remélhetőleg csupa szép emlékként élnek az egykori gyerekkori farsangok, jelmez- és maszkabálok, amikor mindenki másként kinéző mesebeli alak lehetett. Így például a lányok által rendszerint hőn áhított „királylány” imidzs vagy a fiúknál a hősies alakok, vitézek, cowboy-ok jelmeze volt a menő. A jelenkor ovisai, kisiskolásai persze már jóval merészebb és változatosabb, nem egyszer humorosabb változatok irányába fordulnak a farsangkor. Az ünnepi készülődésben segíti őket egy mesekönyv, az Oszkár, a kistigris című.

A történet két főhőse címbéli ragadozókölyök és Piri a kisegér. Ők ketten igen nagy barátok, és most a tél kellős közepén nagy izgalommal várják a farsangi mulatságot. Jó kérdés persze, hogy egy tigris és egy egér minek is fog öltözni a maszkabálon…?  A válasz ott van a mesében, melynek első részében a két jóbarát a bál előkészületeibe bonyolódnak bele, hogy aztán a farsangi helyszín feldíszítésének munkálataiba fogjanak. Oszkár és Piri mindent megtesznek, hogy barátaik és ők is jól érezzék magukat a farsangi eseményen. A kézügyességet előtérbe helyező kötetbe belelapozó gyerekek külön feladatot is kapnak, mégpedig – mert, hogy ez egy színezőkönyv is egyben – azt, hogy nekik kell a különféle színekkel még ragyogóbbá varázsolni az álarcosbált. A könyvet gondozó kiadó ajándékról is gondoskodott, így a kötethez egy külön posztert, valamint fiúknak és lányoknak egy-egy külön kivágható álarcot is mellékeltek, hogy ezzel is emeljék a télűző bálok jó hangulatát.

Kép forrása

Zene és mese együtt

A 19. században kiteljesedő romantika művészeti stílus zenei képviselőjének, Charles-Camille Saint-Saëns-nak egyik leghíresebb szvitjét, Az állatok farsangja (vagy Az állatok karneválja) című művét öntötték mesekönyv alakba magyarul. A kötet így bátran kínálható, ajánlható a farsangi időszakra gyerekeknek, de felnőtteknek is, már csak annak okán is, hogy a könyvhöz CD melléklet is tartozik, rajta a legendás zeneművel. (A muzsikát Vajda Gergely vezényletével a Forrás Kamarazenei Műhely rögzítette a budapesti Zeneakadémia Nagytermében, 1995-ben.) A francia zeneszerző műve által ihletett, azonos című mesét Fodor Veronika író alkotta meg. A gyerekek és fiatalok körében már ismert szerző többek között a Talpra magyar! – Szabadulókönyv, a Szentivánéji álom vagy az Egy kiállítás képei című köteteivel már bizonyította, hogy klasszikus irodalmi és zenei művel parafrázisaival újraértelmezheti azokat a felnövekvő nemzedékek számára. Így történt ez Saint-Saëns szvitjével is. A mese középpontjában egy birodalom unatkozó uralkodója áll, akinek udvaroncai és alattvalói együttesen próbálnak kedveskedni, mégpedig egy fantasztikus farsangi bállal. A mesében minden szereplő állat, így az unalmában ásítózó király, természetesen egy oroszlán, a szorgoskodó kancellár egy nyakatekert flamingó, a kán-kánt legpattogósabban lejtő négylábú a teknős, a legfőbb farsangi táncos pedig egy kecses elefánt.