Bene Zoltán tekintélyes méretű és rendkívül izgalmas, kimunkált regényt írt Igazak címmel: az Igaz család három képviselőjének (mind ugyanazzal a névvel) három történelmi korban (1818, 1918, Szeged francia megszállása előtti és közbeni időszaka, illetve vélhetően 2018, és az utána következő évek, a covid-járványt is beleértve) játszódó történetét meséli el, nem kevés mesélőkedvvel és igen nagy technikai tudással és ihletettséggel. 

Kép forrása

Három hős története

A történetet a mi századunk Gergője fogja össze, ő talál rá a korábbi történetekre, illetve illeszti be saját életének eseményei közé azokat: „Először azt terveztem, begépelem az egészet szóról szóra, végül mégis úgy döntöttem, inkább a saját szavaimmal mesélem el a történetét, hiszen mai ésszel és szövegértési képességekkel erős kihívás volna értelmezni mindazt, amit és ahogyan ír. Sőt. Voltaképpen mindentől függetlenül, önmagában is módfelett körülményes és sokszor igen nehézkes ez a memoár, amire az elfeledett faluban, az elfeledett lány, Júlia könyvtárában bukkantam.” 

A keretezés (egyébként egy szinte borzongató balladai magasságokat idéző első fejezettel az elfeledett lányról) tehát ez, a három hős története ráérős, részletező mesélés útján bomlik ki, komótosan és a maga idejében, szépen váltogatva és egybefonva a szálakat; álom, valóság, ital, ópium, dohány, munka, gyilkosság és nyomozás, szerelem és háború, eltemetett titkok hatalmas vagyonokról, egyszóval minden van benne, amit ez a több mint két évszázad kínált a magyar embereknek, akik – a történetben – Szegeden és környékén élnek és tevékenykednek, de az első Igaz egy hosszú, téli pesti fuvarra is vállalkozik, melynek segítségével a korabeli ország egy részét is bejárjuk.

Kép forrása

Élő kapocs generációk között

És a kapocs a különböző generációk között élő, mégpedig ennyire: „Elvettem a kezéből a könyvet. Egy Jókai volt, az Egy hírhedett kalandor a XVII. századból. Végül is ha lehetséges olyan véletlen, hogy a születésem napja egybeessen Ian Curtis halálnak a napjával (ha öt év eltéréssel is), akkor az sem elképzelhetetlen, hogy a családom néhány könyve egy jogászprofesszoron keresztül ide került. Az őseim molekulái tapadhatnak ehhez a megsárgult, kissé dohos szagot árasztó papírhoz. És az évszázados Igaz-atomok most elvegyülnek a jelenlegi Igaz-atomokkal.” 

Nagy érdeme a könyvnek, hogy nem siet – szépen ki tud nyújtózkodni a történet a hozzá igazított szövegméretben, és ez jelentős erény; vendégszövegek, kitérők, filozofálások, okos beszélgetések dúsítják az egyébként mindhárom idősíkon rendkívül izgalmas és magukat olvastató, megírt eseményeket. Univerzális, miközben erősen lokálpatrióta, Móra Ferenc és Tömörkény István is szerepelnek benne, éppen úgy, mint Juhász Gyula. 

Kép forrása

Minden író dilemmája

És előkerül nem csak a történelmi regény íróinak, hanem mindenféle írónak a (talán legnagyobb) dilemmája: „Igaz Gergely homlokán kiütközött a hideg verejték. Miközben egymás alá rótta a sorokat a tojáshéjszínű papírra, úgy érezte, a valóságról ír. De elég egyetlen mozzanat, hogy ráébredjen, mennyire nem bízhat magában és a tollában. Hogy a fejében bolyongó kósza gondolatok bármikor életre kelhetnek, testet ölthetnek, és ő nem tud, de nem is akar gátat szabni nekik. Először émelyegni kezdett ettől, ám a következő pillanatban jókedvre derült. Paradox módon soha nem érezte még ilyen bizonyosan, hogy ura az életének. És nem húzott át egyetlen szót sem. Mert lehet, hogy nem minden szava igaz annak, amit papírra vet, de a leírtak egésze semmi esetre sem hazugság. S ha netán mégis az, hát ártatlan ferdítés, nem kimódolt hamisság. Meg is nyugodott rögvest…” 

Bene Zoltán, a kortárs magyar próza szerencsénkre igen termékeny alkotója újabb nagyregényt írt, és ez mindannyiunk örömére szolgálhat: olvassuk jó szívvel. 

Bene Zoltán: Igazak. Kortárs Kiadó, Budapest, 2024.