Ezúttal nem élünk a „magyar tenger” közhelyszámba menő témavariációval, hanem valóban a nagy sós vizekre evezünk. A Tengerészeti Világnap a világ sok nemzetét fogja össze, s ahogy olvassuk a netlexikonban, hogy az ENSZ keretében működő kormányközi tengerészeti tanácskozó szervezet, az IMCO 1979. novemberi XI. közgyűlésén hozott határozatában döntött arról, hogy évente, szeptember 26-án tartsák ezt a jeles napot. És persze nekünk magyaroknak, naná, hogy ekkor is van mit ünnepelni, illetve megemlékezni. Erre hozunk példát ezúttal három könyv mentén.

Kép forrása

A gályáktól a gőzhajóig

A témát nézve induljunk először a kályhától, azaz A magyar hajózás története című könyvtől, melyben a két szerző, Dezsényi Miklós és Hernády Ferenc egészen az ókortól napjainkig tartóan meséli el a magyarok és a hajózás közös történetét. Ebben nagy részben a dunai hajózás jelenti a főszerepet, ugyanakkor egy külön fejezetet szenteltek a magyar tengerhajózás históriájának. Ebben már Árpád-kortól kezdve mesélik el az Adriai-tengerhez való magyar kötődéseket, mi több az Adriai-tengeren használt magyar hajók típusait is kiemelik. Az elbeszélő és szaktudományi előadói kedv nem lankadva folytatják a történetet, amikor az Adriáért folyó történelmi korok magyar vonatkozású küzdelmeiről írnak, illetve saját részt kap a híres fiumei kikötő, a magyar tengeri vitorlástípusok, az Osztrák-Magyar Haditengerészet története és egy speciális szekció, a magyar lobogó alatt menő csempészhajók epizódjai. A két szerző a könyv végén nem kis merészséggel hangjában fejti ki gondolatait, elképzeléseit a hazai és a magyar tengerhajózás jövőjéről. A kiadvány más részei sem kevésbé hasznosak, a magyarországi hajózás évszázadoként kitárgyalt komplett történelme mellett a honi hajóépítésről, a gőzhajózásról is lehet olvasni.

Kép forrása

Folyó, tenger és egy palota

Tavaly jelent meg Zsigmond Gábor és Tiborcz István Dunán és tengeren – A magyar hajózás és palotája című kötet. A BDPST Zrt. által kiadott kötetről így írnak: „Ez a könyv a magyar nemzeti, állami tulajdonú hajózás történetének képekben gazdag albuma. Azt meséli el, hogy a ma MAHART székházként ismert épület a magyar hajózás egykori központjaként hogyan működött, kik használták, milyen történeteket látott, milyen döntéseket hoztak itt meg egykor. A könyv azoknak a hajóscégeknek és hajósoknak a történeteit meséli el, akik mintegy száz éven át eredetileg használták ezt az épületet. Több mint egy évszázad alatt jelentős történelmi eseményeknek éppúgy tanúja volt, mint megannyi hajóstörténetnek.” Mivel a kötet több, mint száz évet ölel fel, így azokról az időszakokról is említést tesz, amikor tenger is tartozott Magyarországhoz. A kiadó külön felhívja a figyelmet a rendkívüli és gazdag képanyagra, mellyel ezt a közlekedéstörténeti kiadványt illusztrálták. A könyvben felidézik a mára már víz alá került jórészt törökök lakta al-dunai Ada Kaleh sziget történetét, a két világháború közötti lenyűgöző dunai luxus hajóutakat, bemutatják a legnagyobb és legszebb lapátkerekes magyar hajókat, de mesélnek hajókatasztrófákról, az 1938-as eucharisztikus világkongresszus dunai felvonulásáról, a gyönyörű Zsófia sétahajóról és világhírű utasairól, továbbá a két világháború között tengeri kikötőinkről is. A kötet a matrózok, kapitányok, tengerészek históriáin keresztül írja le a dunai és tengeri kalandokat, illetve kitér a magyar hajógyártás múltjára is.

Kép forrása

Fiumei romantika

A végére hagytuk a romantikát, de persze e témában nem nehéz ilyet találni, a hajózás már megszámlálhatatlan műben jelentette romantikus történetek alapját. Ezúttal Karády Anna Zserbó 1. – A múlt tengerén című regényét kínáljuk a fent is pedzegetett témában. A szerző jókor és jó helyen „találta meg” története hőseit, miszerint 1910-ben a Magyar Királyság egyetlen kikötőjében, Fiuméban. A história egy remek bizniszfordulattal indul: Gerbeaud Emil, a híres pesti cukrász megvásárolja a fiumei csokoládégyárat. Célja az, hogy az ott előállított finomságokat az abbáziai luxusvillák és fényűző szállodák szomszédságában frissen nyílt üzletében árusítsa. Ebbe a bizonyos édességboltba kerül eladónak a Gerbeaud-kisasszony, Szépkúti Blanka, aki nagyhirtelen Budapestről utazik le, hogy meglelje szerencséjét az adriai városban. A híres tengerparti üdülőhelyen persze sok minden megtörténhet egy tehetséges, eszes és szemtelenül csinos fiatal hölggyel. Blankának nem is kell sokat várnia, egy markáns és kedves tengerészt sodor újtába a mediterrán szél, hogy egyre jobban egymásba habarodva megállapítsák, ugyanaz a jövőbe mutató hév fűti őket. A szerző a balatoni közegben játszódó korábbi regénye, az A füredi lány regénytrilógia után a sós víz felé vette az irányt, hogy a tengerparti közegben is felgyújtsa a romantikára, vad kalandokra, szeszélyes szerelmi légyottokra kíváncsiak kedvét.