Talán nem túlzás állítani, hogy Petőfi Sándor volt az, aki új iránytűt adva megújította a magyar költészetet. A költő születésének 200. évfordulójára készül az ország, s már most számos kötet szól Petőfiről, ezekből ajánlunk néhányat.

Kép forrása

Egy bicentenáriumi bokréta: a háromrészes Petőfi összes

A több mint 850 verset alkotó Petőfi Sándorról, mint a magyar költészet 19. századi megújítójáról szokás beszélni. Lírája titka részben a közérthetőség, a sallangmentes pátosz, a népi nyelv irodalmi nyelvezetbe való beemelése és az olyan magasztosabb témák, mint a hazafias és szerelmi érzések erős megjelenítése. Aki Petőfin nő fel, az sok minden megtud a költészet szépségéről és a magyarságról is. Mostani ajánlónkban elsőként egy három részből álló - Petőfi Sándor összes versei, Petőfi Sándor összes prózai írása és levelezése és Petőfi Sándor próza- és drámafordításai – csokorra hívjuk fel az olvasók figyelmét. Ebben a bokrétában a szerkesztők célja láthatóan az volt, hogy a 27 éves korában elhunyt költő így összes kétezer oldalt kitevő, minden papírra vetett sorát, betűjét közreadják, ráadásul műfajok szerint úgy, hogy a szerkesztési rendszer nagyban segítse a legendás lírikus művészetének megismerését. A rendkívül gazdag életmű így egyben áll a széles közönség előtt, tényleg minden, amit a 19. századi klasszikus leírt. A Nemzeti Kulturális Alap honlapján így ajánlja a fenti könyveket: „E három kiadvány szinte Petőfi összes művét tartalmazza, és talán a legfontosabb kötetek, hisz Petőfi Sándor költészete és írásművészete kizárólag Petőfi-szövegek olvasásán keresztül közelíthető meg. Izgalmas, hogy a nem egészen 27 éves korában meghalt költő által írt versek, prózai szövegek, regények, drámák és próza-, regény- és drámafordítások jelen kiadásokban több, mint kétezer oldalt töltenek meg.”

Kép forrása

Egy pozitivista Petőfi monográfia

Nagy írókról, költőkről elmúlt években megjelent jubileumi kötetekben olvasottak alapján már megszokhattuk, hogy az irodalomtörténészek, kutatók, publicisták valóban a lehető legmélyebbről hozták fel írásműveikben a lényeges és fontos mellett az új, eleddig nem ismert információkat az adott irodalmi alkotókról. Például az Ady centenárium évéhez kapcsolódva derült fény a 20. századi magyar irodalom ikonikus alakjának legbelső magánéleti titkaira, amit néhány Ady-rajongó talán mégsem akart megismerni. Petőfivel is hasonló a helyzet, már, ami a réteges megismerés lehetőségét illeti: számos róla szóló új könyvet nyithatnak ki az olvasók a bicentenárium apropóján. Ilyen kötet Osztovits Szabolcs „Sors, nyiss nekem tért” - Petőfi Sándor életének krónikája című munkája, melyben az egykori magyartanár „legendák nélkül, okiratok, kortársi visszaemlékezések és szakirodalmi munkák alapján rekonstruálja Petőfi Sándor életét és munkásságát.” Az irodalomtörténeti jelentőségű kiadvány hármas tagolású, melynek első részében a költő rendkívül fordulatos életállomásairól olvashatunk. A második rész Petőfi 217 kortársainak – így családtagok, rokonok, diáktársak, tanárok, múzsák-szerelmek, katonák, színészek, költők, írók, politikusok, könyvkiadók, cenzorok – képcsarnokába kalauzol el bennünket a szerző, majd a harmadik részben egy kivételesen izgalmas megközelítés található, jelesül Petőfi életében megjelent műveinek recenziói, kritikái, sajtóvitái. A vaskos kiadványról Osztovits Szabolcs egyebek mellett így beszélt az egyik interjúban: „Ez egy pozitivista, tényeket rögzítő kötet, ami most nem divat. Ma a hermeneutika leszálló ágában vagyunk, remélhetőleg, ami az irodalomtudományon belül a befogadó és a mű kapcsolatával foglalkozik. Ez alapján minden műnek annyi olvasata van, ahányan elolvassák. Bizonyos kor fölött viszont már nem nagyon érdekli az embert, ki hogyan olvassa a munkáját, de az igen, hogy mi történt a költővel, akit ma sokan a legnagyobb magyar költőnek tartanak.”

Kép forrása

Jókai és Petőfi egymás tükrében

Ugyancsak a Petőfi 200 emlékév terméshalmazába tartozik Szilágyi Márton A magyar irodalom ikercsillagai, Jókai Mór és Petőfi Sándor című irodalomtörténeti kötete. A különleges tudományos csemegének is betudható könyv központi témája Jókai és Petőfi legendás barátsága, illetve kapcsolatuk megromlásának sokak által vitatott és még többeket foglalkoztatott kérdései, titkai. A fentiek miatt is hiánypótlónak mondható tanulmányból egész részletesen ismerhetjük meg a 19. századi magyar irodalom két legnagyobb alakját. Tény, hogy aki eddig nem érdeklődött kellő mélységben Jókai vagy Petőfi élete iránt, az előtt még az sem ismeretes, hogy kettejüket miféle szálak kötötték össze és hogy a baráti nexust miféle események tarkították. Ha van is ez a hiány valakinél, akinek ez most fájó, nos Szilágyi Márton kötetével gyógyíthatja. Az egy helyen monografikus igényű tanulmánygyűjteménynek aposztrofált kötetről így fogalmaznak a kiadói ajánlóban: „A két író társadalmi státuszának módosulását és karrierstratégiáját egymás tükrében, azonos szempontrendszer alapján értelmezi, s ennek ismeretében próbálja meg a szépirodalmi művek kiválasztott csoportjának poétikai elemzését is elvégezni”. Ez pedig egy eddig ki nem aknázott megközelítés, ahogy az irodalomtörténeti, különleges csillag együtt állást bemutatásra kerül, amint egymásról alkotott véleményük megjelenik. Kettejük teljes története természetesen csupán Petőfi 1849-ben bekövetkezett tragikus haláláig mutatja be a kapcsolatot, de a kötetben olvasható jópár olyan Petőfiről szóló Jókai írás, mely a költő halála után készült el.