Darwin veszélyes ideája címen írt izgalmas kötetet Daniel C. Dennett, a kortárs filozófia egyik közismert fenegyereke, aki nem csak arról híres, hogy könnyed szellemességgel tálalja a legnehezebb témákat, de főleg arról, hogy tudományterületek között kalandozva dolgozza föl a legfurább kérdéseket.
 Ha már Dennettel kezdtük, folytassuk is vele, elmesélve, hogy legkedveltebb témája a tudat, az elme mibenléte, de sajnos ahhoz, hogy egyáltalán valami halovány fogalmunk legyen arról, miden is áll az emberi tudatosság, megkerülhetetlenül végig kell rágni magunkat a biofilozófia, az evolúcióelmélet és megannyi más tudományterület könyvtárnyi szakirodalmán. Vagy – és ez az egyszerűbb módszer, ha nem akarunk tudományos szaktekintéllyé válni a témában, viszont szeretnénk megérteni az emberi működés legfontosabb kérdéseit – akkor esetleg elég, ha elolvassuk Daniel C. Dennett Darvin veszélyes ideájáról írott, nemrégiben megjelent könyvét.

Holmi főemlősök
A kötet bemutatása előtt érdemes elmondani, hogy Darwin könyve, A fajok eredete annak idején súlyos konfliktust gerjesztett az vallás és a tudomány hívei között. A mű tudományos körökben igen hamar elismertté vált, olyannyira, hogy a benne foglalt evolúciós elmélet talán az egyetlen tudományos feltevés, aminek nincs tudományos alternatívája. A tudományos közmegegyezéssel szemben azonban számos vallásos felekezet eretnekségnek tartotta a természetes kiválogatódás gondolatát. A tizenkilencedik században Darwinról úgy vélték, hogy durván megsértette a vallásos emberek méltóságát azzal, hogy holmi főemlősökkel hozta rokonságba fajunkat.
A dologban az a vicces, hogy mai napig meglepően sokan tagadják az evolúcióelméletet, pedig még a katolikus egyház feje is kijelentette 2014. októberében, a Pápai Tudományos Akadémián: „A természetben zajló evolúció nem összeegyeztethetetlen a teremtés fogalmával.”
A mainstream közgondolkodás darwinistává lett állóvizébe hajított most jó nagy kavicsot az amerikai gondolkodó, könyvében ugyanis kiterjesztvén az evolúcióelmélet lehetőségeit, arra tesz kísérletet, hogy A fajok eredete által magszabott utat kiszélesítve, az ott megjelenő gondolkodásmódot a filozófiai gondolkodás zsinórmértékévé tegye.

„Trükkök gyűjteménye.”
Most érdemes ide illeszteni Csányi Vilmos Dannett kötetéről szóló mondatait „…az evolúciós gondolat kritikusai, bármilyen oldalról jöjjenek is egyébként, mindig ’égi fogantyúkat’ keresnek, azaz olyan csodálatos, a tudomány eszközeivel nem magyarázható jelenségeket vagy isteni beavatkozások jeleit, amelyek nélkül az élet keletkezése és működése, az elme, a jelentés, a nyelv vagy a kultúra kialakulása nem érthető meg. Az ’égi fogantyúk’ helyett Dennett mindig rámutat a ’földi daruk’ működésére, azaz arra, miként lehet ezeket a csodálatosnak tűnő jelenségeket csodák feltételezése nélkül megmagyarázni, hogyan lehet elképzelni a tervszerűség, a célszerűség, az intencionalitás megjelenését más, alacsonyabb rendű folyamatok spontán kölcsönhatásaként.”
Szellemes filozófusunk tehát azt igyekszik bebizonyítani, hogy a fejlődéshez elég belső hajtóereje van az életnek, nem kell hozzá semmiféle külső tényezőt feltételezni. Persze, csendben megjegyzem, az, hogy Dennettnek nincs szüksége istenre ahhoz, hogy világunkat működésben lássa, másnak lehet. Vagy pontosabban fogalmazva a két lehetőség nem zárja ki egymást…
De messzire kalandoztam, mert szeretném ide idézni magát a szerzőt is. Egy előadásán arról beszélt, hogy ismerőse, akinek a bűvészkedés a hobbija írt egy könyvet a mágiáról. Mikor megkérdezték tőle, hogy „igazi mágiáról” írt-e, csalódottan vették tudomásul, nem. Hamis mágiáról, bűvészkedésről, trükkök gyűjteményéről írt. Majd így folytatta Dennett: „Valahogy így éreznek az emberek a tudattal kapcsolatban. Az igazi tudat nem trükkök gyűjteménye. Ha trükkök gyűjteményével akarjuk megmagyarázni a tudatot, akkor az nem a valódi tudat, legyen az akármi is.”
Egyszóval filozófusunk szerint a tudat csupán „trükkök gyűjteménye.” Éppen ettől csodálatos.

Felüdítője a szellemnek
A most górcső alá vett kötet, Darwin veszélyes ideája három részből áll. A Kezdjük a közepén című egységben főképpen a darwini gondolkodás keletkezéséről, filozófiai előzményeiről, illetve – mint tudományos gondolatrendszert – magát az evolúcióelméletet tárgyalja. Érdekességként megemlítem azt is, amit nyomatékkal hangsúlyoz Dennett, nevezetesen azt, hogy a darwini gondolatot csak jóval tizenkilencedik századi születése után tette igazán érthetővé és tudományosan is megkérdőjelezhetetlenné a genetika.
A darwini gondolkodás a biológiában című második részben azt vizsgálja szerzőnk, hogyan függ össze az emberi gondolkodás ma ismert mechanizmusaival a biológia tudományának elméleti, filozófiai rendszere.
Az Elme, az Értelem, a Matematika és az Erkölcs címeket viselő harmadik egységben azt kutatja szerzőnk, hogyan érthetjük meg a darwini gondolkodás eszközei, szabályai, logikája segítségével az elme- és nyelvfilozófiát, a számítógép tudományát és a matematikát, sőt az etikát és vallást.

Hadd tegyek ide, ennek az összefoglalásnak a végére egy személyes megjegyzést! Szeretem az efféle könyveket. Annyi, sok idegesítő, ostoba, bárgyú és szellemtelen világnézetfoszlány terjeng körülöttünk, annyira aggasztóan népszerűek a közösségi oldalakon hömpölygő buta és a gondolkodás, a felelősség, a valóság megismerése alól felmentő idézetek, hogy nagyon jól esik az értelemnek, felüdítője a szellemnek, amikor elébe kerül valami komoly, de mégis vidáman olvasmányos, ám mindezen közben szigorúan tudományos szöveg. Dennett átfogó, sokoldalú képet rajzol elénk az evolucionista gondolkodás történetéről, jelenkori állapotáról s jövőbeni lehetőségeiről. Más szavakkal, összefoglaló és szerethető képet kínál a tudományos gondolkodásról. Szükség is van rá.