A dadából a szürrealizmusba

MEGJELENT: 2019. február 26., kedd | SZERZŐ: Magyar Miklós

A szürrealizmus, akárcsak a dadaizmus, az első világháború borzalmaiból való menekülés terméke. Azonban a dadaistákkal szemben az új mozgalom a mindent lerombolni jelszó helyett a hagyományos társadalmi struktúrákkal szembeni, egyfajta pozitív lázadást tűzi zászlajára. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy a dadaizmus a szürrealizmus előszobája volt. 

Kép forrása

Az álom mindenhatósága
A szürrealisták a filozófiára és a pszichológiára építve keresnek válaszokat a társadalmi, szociális problémákra. Fel akarják szabadítani a képzeletet, ösztönöket és álmokat. A szürrealizmus szót először Guillaume Apollinaire írta le 1917-ben Paul Dermée belga költő, író és kritikushoz írt levelében: „Ha jól meggondoljuk, azt hiszem, valóban helyénvalóbb lenne a szürrealizmus szó, mint az általam eddig használt szürnaturalizmus.” Jóllehet Apollinaire 1918-ban, a szürrealizmus kibontakozása előtt meghalt, őt tekinthetjük a szürrealisták közvetlen elődjének. A Teiresziasz emlői című szürrealista drámája előszavában teszi le alapjait annak az elméletnek, amelyet később a szürrealista írók, költők, festők megfogalmaznak. „Amikor az ember utánozni akarta a járást, kitalálta a kereket, ami nem hasonlít a lábra. Ezzel feltalálta a szürrealizmust anélkül, hogy tudott volna róla.” (Az előszó a mű megírása után keletkezett. A dráma első változatában még szürnaturalizmus szerepel. Erre utal Apollinaire Paul Dermée-hez írt levelében.)
A szürrealizmus legjellemzőbbje az úgynevezett automatikus írás. Álljon itt egy részlet André Breton Napraforgó című verséből:
„Az utazó hölgy aki átvágott a Vásárcsarnokon a nyár
leszálltakor
Lábujjhegyen haladt
A kétségbeesés az égen görgette gyönyörű és hatalmas
kontyvirágait
És kézitáskájában hevert az álmom az az illatos üveg
Amit egyedül csak az Isten keresztanyja szagolt
A kábulat szétterült mint a pára
A Pipázó kutyában
Ahová belépett épp a pro és a kontra
A fiatalasszonyt ők nem láthatták csak oldalról és
rosszul úgy ahogy
Vajon a salétrom női nagykövetével akadt dolgom
Vagy amit gondolatnak hívunk a fekete alapon fehér
görbület asszonyával
Javában folyt az ártatlanok bálja
Az árnyék nélküli hölgy letérdelt a Pénzváltók hídján
Git-le-Coeur utca az ütőcsengők már nem voltak
ugyanazok”
(Parancs János fordítása)
1924-ben André Breton megalapította a La Révolution Surréaliste című folyóiratot, melynek 1929-ig tizenkét száma jelent meg. Ugyanebben az évben fogalmazta meg az első Szürrealista Kiáltványt (Manifeste du Surréalisme), amelyben leírja a mozgalom céljait, és utal a szürrealisták által nagyra becsült Freudra is: „A szürrealizmus a gondolkodás diktátuma az értelem ellenőrzése nélkül, és túl minden esztétikai vagy optikai kérdésen. Azaz: az álmok, sejtelmek, látomások világát fölébe helyezi a valóságnak, hisz az álom mindenhatóságában, a freudi lélekelemzésnek abban a tételében, hogy az álmok igazabb világunkat, őszintébb énünket jelentik.”

Kép forrása

Az első szürrealista kiállítás
1925. november 14-én rendezték meg az első szürrealista kiállítást a párizsi Galerie Loebben, amelyen részt vett Picasso, Hans Arp, Max Ernst, Man Ray, Paul Klee és Juan Miró, akiknek műveiben kiemelt szerepet kapott az álom, a szabad képzelet. A kiállítást megelőző évben született Juan Miró Harlekin karneválja című festménye, amely a szürrealista festészet egyik legkiemelkedőbb alkotása. A művész spontán inspirációra alapítja képét. Az apró figurák − hal, macska, méh, gitár, egy létra stb. egy szobában, amelyen egy kis ablak van − semmiféle összefüggésben nincsenek egymással.  
A szürrealizmus második kiáltványa 1929-ben született. 1932-ben a szürrealista mozgalom kiterjedt Nagy-Britanniára, Svájcra, Csehszlovákiára, Japánra, New Yorkra. 1933-ban megjelent Párizsban a Minotaure című folyóirat első száma, melynek munkatársai a szürrealista írók, költők és festők voltak. A szürrealizmus hatása rendkívül kiterjedt. Olyan sokrétű, hogy bármely művészeti ág megtalálhatta benne önkifejezésének lehetőségét. Nemzedékek során fennmaradt, és mindmáig jelen van a művészetben.

Kép forrása

A nagy korszak – 1931-1938
A szürrealizmus nagy korszaka a képzőművészetben a harmincas évekre esik. 1931-ben a szürrealista festők, mint René Magritte, Salvador Dali, Yves Tanguy vagy Pablo Picasso, a szürrealizmusra jellemző stílusú képeket alkottak. Picasso, aki ugyan egyetlen festészeti irányzathoz sem csatlakozott, szoros kapcsolatba került a szürrealista költőkkel, festőkkel. Legjobb barátja Apollinaire volt, de Bretonnal és Éluard-ral is szoros barátságba került. Az 1931-ben alkotott Nagy Csendélet asztalkával című festménye a szürrealizmus jegyeit viseli magán. 
Londonban 1936-ban nemzetközi szürrealista kiállítást rendeztek, amelyről André Breton, aki június 11-én megnyitotta a kiállítást, azt mondta, hogy a nemzetközi kiállítások mintájául szolgált. Június 24-én Paul Éluard ugyanitt egy előadást tartott A poétikai evidencia címmel. Salvador Dali itt sem tagadta meg önmagát. A megnyitón Paul Éluard és a szervezők társaságában szkafandert öltött magára és egy poharat helyezett a fejére. 
Azt, hogy a dada és a szürrealizmus egymástól elválaszthatatlan mozgalmak voltak, az is bizonyítja, hogy 1936-ban a Musée d’Art Moderne de New York négy emeletén A dada és a szürrealizmus fantasztikus művészete címmel közel ezerötszáz festményt és tárgyat mutattak be százötvenhét európai és amerikai művésztől, köztük Chagall, Chirico, Duchamp, Picasso, Arp, Dali, Magritte, Miró és Klee alkotásait.
Az 1938-as párizsi szürrealista kiállítás tizennégy országból jött hatvan művész több mint kétszázötven munkáját mutatta be. A kigondolók André Breton és Paul Éluard voltak, akik Marcel Duchamp-ra bízták a kivitelezést. Abból, hogy a szervezőbizottságban Salvador Dali is szerepelt, sejteni lehetett, hogy nem akármilyen látványról lesz szó. Már a galéria bejáratánál felkapták fejüket a látogatók, amikor meglátták Dali Eső áztatta taxiját. A világító reflektorokkal kiállított jármű belsejében a sofőr helyén egy cápa fejű próbababa ült. A hátsó ülésen egy másik, meztelen baba, csigákkal borítva. Térdén tojásrántotta, lábainál egy varrógép, ami Lautréamont híres mondására utalt: „szép, mint egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása egy boncasztalon.” Minden át volt ázva a taxi belsejében, mert bent esett az eső, ami a taxiból kifolyva elárasztotta az udvart. 
Az udvaron áthaladva egy folyosó vezetett a galériába, amelyet „szürrealista utcának” neveztek el. Itt tizenhat próbababa sorakozott, amelyek a kiállító művészek szürrealista ötleteit viselték magukon. Egy központi „barlangban” a mennyezetre ezerkétszáz, papírral kitömött, valódi szeneszsákot erősítettek fel, amelyekből szállt a szénpor. Egyetlen villanykörte világította meg a helyiséget. A látogatók egy-egy zseblámpát kaptak, hogy megnézhessék a kifüggesztett képeket.

Kép forrása

A legismertebb szürrealista festő
Salvador Dali 1925-ben, Párizsban találkozik Picassóval, négy évvel később csatlakozik a szürrealistákhoz. A világ legismertebb szürrealista alkotójaként tartják számon. Sokszor idézett mondása: „A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.” Két szürrealista filmet is készített Luis Buñuel rendezővel, Az andalúziai kutyát (1928) és az Aranykort (1930). Az 1937-ben született Elefántokat tükröző hattyúk című szürrealista festménye megalkotásának módszerét Dali paranoia-kritikai eljárásnak nevezte. Ezt így fogalmazta meg: „az irracionális megismerés spontán módszere, amely őrült asszociációk és értelmezések kritikai és szisztematikus tárgyiasításán alapul.” Egy tó tükrén hattyúk tükröződnek vissza elefántokként. A kép bal oldalán maga Dali áll, hátat fordítva az elefánt-hattyúknak.

kép forrása

Chagall szürrealista volt?
Paul Éluard és Max Ernst 1924-ben meglátogatják Chagallt műtermében. A látogatás kétség kívül Apollinaire szavainak is köszönhető, aki Chagall képeit „szürrealista festményeknek” nevezte. Valóban, a szürrealizmust jóval megelőzően, Chagall 1911 és 1924 között „mágikus univerzumot” alkotott. A szürrealistákat lenyűgözték Chagall szerelmes szamarai, óriás nyulai, a levegőben lebegő szerelmespárjai. Az is tény, hogy Chagall jó barátságban volt a legnevesebb szürrealista költőkkel, írókkal, mint Paul Éluard vagy André Breton. Bretonék 1924-ben fel is kérik Chagallt, csatlakozzon mozgalmukhoz. A válasz elutasító. Mi ennek az elutasításnak az oka, hisz akárcsak a szürrealistáknál, Chagallnál is a képzelet, az álmok világa az alkotás mozgatórugói? A különbség az, hogy míg a szürrealistáknál Breton szavaival „a gondolkodás diktátuma, az értelem ellenőrzése nélkül” megy végbe az alkotás, Chagall azt tartja, hogy a művésznek uralkodnia kell gondolatai felett, és a tudatosság a fő meghatározó akkor is, ha a képzelet szárnyán repül a művész.
Chagall 1911-ben Párizsban, a Méhkaptár elnevezésű művészotthonban festi meg a Menyasszonyomnak című képét. Jóllehet ekkoriban hat rá a kubizmus és a szürrealizmus, ami ezen a festményén is felfedezhető, Chagall nem kíván egyik korabeli művészeti áramlathoz sem csatlakozni, saját stílusát akarja kialakítani. A képen egy vörös ruhába öltözött, emberkezű Minótaurosz könyököl egy asztalra. Egy fején kendőt viselő fiatal nő átöleli, és mintha beszélni akarna hozzá. A kép jobb alsó sarkában egy törött petróleumlámpa látható. 

Kép forrása

Magyar szürrealisták
Magyarországon Kassák Lajos avantgárd folyóirata, a Dokumentum köré gyülekeztek a szürrealista szerzők. Ha nem is nevezhetők kimondottan szürrealista alkotóknak, de indulásában, kötődésében mindenképpen számos magyar író, költő kapcsolódik a szürrealizmushoz. (Illyés Gyula, Németh Andor, Zelk Zoltán, József Attila, Déry Tibor, Sinkó Ervin, Tamkó Sirató Károly, Komor András, Szentkuthy Miklós, Hamvas Béla, Weöres Sándor, Mezei Árpád, Határ Győző.)
A magyar avantgárd írók közül kétségkívül Kassák Lajos neve merül fel a legtöbbször. Regényei, novellái, képversei, költeményei, tanulmányai a magyar szürrealizmus élvonalában helyezkednek el. Legtöbbet idézett sorai az 1922-ben írt, A ló meghal, a madarak kirepülnek című költeményének vége:
„madarak lenyelték a hangot
a fák azonban tovább énekelnek
ez már az öregség jele
de nem jelent semmit
én KASSÁK LAJOS vagyok
s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.”
Megosztás

Egypercesek

Az állat – In memoriam Jean-Paul Belmondo

Az állat – In memoriam Jean-Paul Belmondo

A 2020 Filmodüsszeia podcast-kritikája a nemrégiben elhunyt színészlegenda emlékére

Megnyílt a World Press Photo kiállítás

74 470 sajtófotóból választották ki a legjobb 151-et, melyek a kiállítás keretében a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók

Mellszobrot állítottak Herczeg Ferencnek

„A 20. század legnagyobb száműzött írója tér most vissza közénk, hetvenéves szellemi száműzetéséből”

Az apróbetűs magyar történelem

A nagypolitikai vonalon túl is van tehát élet, ezt bizonyítja ez a háromszáz kisebb magyar epizódot, legendát, mende-mondát tartalmazó könyv

Könyvkiadók Napja Szegeden

Író-olvasó találkozó, könyvbemutató, fotókiállítás és még futballmeccs is szerepel a palettán