Hogy napjainkban különleges érdeklődés, sőt kivételes figyelem övezi a normálistól eltérő szexualitást, azt mindannyian tudjuk, ám Franciaország egyenesen nemzeti kincsévé nyilvánított egy egyedülálló nemi eltévelyedés-csomagot, de Sade márki legjelentősebb kéziratát. 

Kép forrása

A pszichopata vallomása
Persze, tegyük hozzá, a hírneves szadista ma már klasszikussá vált alkotása valóban műkincs, ahogy a Francia Nemzeti Könyvtár közleménye fogalmaz, bár talán túlzás „a kritika és a képzelet kulcsregényének” nevezni.  
François de Sade márki 1785-ben írta Szodoma százhúsz napja című regényét egy 12 méter hosszú, 11 centi széles pergamentekercsre, miközben börtönbüntetését töltötte a Bastille-ban. A márkit 1772-ben ítélték el mérgezés és szodómia vádjával, mivel egy orgia alkalmával rosszul sikerült ajzószerrel próbálta fokozni a résztvevők szexuális vágyait. Sade többször megszökött és többször újra börtönbe került, míg ki nem töltötte összesen tizenhárom éves büntetését. Szabadulása után a charentoni elmegyógyintézetbe szállították, ahonnan 1790. április 2-án bocsátották el. 
Hírhedt regényének cselekménye elzárt világban játszódik, ahol a hatalom négy kényúr kezében van. Az írás az összes létező nemi perverziót felvonultatja, különös szempont alapján csoportosítva azokat. A rendezés alapja az egyes eltévelyedések korabeli büntetési tétele. 
Az erotomán-pszichopata nevéhez sokszor kötik a szexuális szabadosság eszméit. Tévesen. François de Sade márki valójában annak az egocentrikus szexuális agressziónak volt az előfutára, amely a személyes szenvedélyt állítja gondolkodása középpontjába, miközben a szexualitás konkrét megvalósulását társadalmi képződménynek látja. Azokhoz az őrültekhez hasonlóan, akik ma a pedofília egyes formáit legitimnek tartják, Sade szadista késztetéseinek megfelelően a gyilkosság törvényessé tételét tartotta megfontolandónak.  

Kép forrása

Kalandos kallódás 
A márki, szabadulása során cellájában hagyta a regényt, és haláláig azt gondolta, hogy elveszett. A kézirat azonban egy fiatal forradalmárhoz, Arnoux de Saint-Maximinhez került, aki hamarosan eladta Villeneuve-Trans márkinak. A következő száz esztendőben a provence-i nemesi család könyvtárában porosodott a kézirat, majd egy német gyűjtő vásárolta meg, és engedélyezte, hogy a szexológia úttörői közé sorolt Iwan Bloch német orvos 1904-ben elkészítse az első kiadását.
Tegyük hozzá, hogy Sade márki más művei 1782 és 1813 között sorra megjelentek, s ezek némelyikében ugyancsak szókimondóan mutatta be erotikus fantáziáit. Leghíresebb regénye a Juliette története, avagy a bűn virágzása, valamint testvértörténete a Justine éppen elég nagy botrányt kavart ahhoz, hogy a szerző kallódó kéziratát érdekesnek gondolja a szexológus és a kiadó. 
Az eredeti tekercs 1929-ben ismét francia földre került, de Sade márki leszármazottai, a Noailles család szerezte meg. 1982-ben azonban ellopták és átcsempészték Svájcba, ahol Gérard Nordmann gyűjtő vásárolta meg. 2014 óta az Aristophil-csoport gyűjteményét gazdagította, ám a műgyűjteményekre specializálódott befektetési társaság 2015-ben csődbe ment, alapítóját, Gérard Lhéritier-t pedig csalásért őrizetbe vették.
A tekercset így 2017-ben árverésre bocsátották, de az aukció előtt a francia kulturális minisztérium nemzeti kincsnek nyilvánította, és ennek következtében nem lehetett külföldi vásárlónak eladni. A törvény szerint a francia államnak 30 hónap állt rendelkezésére, hogy közadakozásból, magánadományokból előteremtse az árverésről kivont tételek árát.

Kép forrása

Nagyvonalú adomány
A regény megvásárlásához szükséges mintegy 4,55 millió eurós (1,6 milliárd forintos) összeget teljes egészében Emmanuel Boussard, egy korábbi befektetési bankár és a Boussard & Gavaudan befektetési alap alapítója biztosította. Az adakozó – a minisztérium közleménye szerint – meg akarta mutatni különleges kötődését a párizsi Arsenal könyvtárához, ahol a nagyapja 1943 és 1964 között kurátorként szolgált. A nagyvonalú adománynak köszönhetően a Szodoma százhúsz napja a francia állam tulajdonába kerül. Mint írták, a kéziratot a Francia Nemzeti Könyvtár részét képező Arsenal-könyvtár gyűjteményében helyezik el, 2022-ben pedig szimpóziumon fogják bemutatni szakemberek előtt.