Argonautika – egy sikerületlennek tartott mű sikere

MEGJELENT: 2019. február 4. | SZERZŐ: Oxi

A Corvina Kiadó vállalta el a szép feladatot, hogy kiadják az ókori eposzok egyik alapművének teljes magyar fordítását, az Argonautikát. Apollóniosz Rhodiosz költeménye hasonló módon vergődött a magyar irodalomtörténet hullámzó, viharos tengerén, miként a hős görögökkel teli Argo hajó a Földközi-tengeren, anno. A mostani, 2018-as kiadással a korábbi hiányos, nem éppen megfelelő fordításváltozatok okozta sebeket gyógyították be, s vezették kedves kikötőbe az ógörögök egyik rejtőzködő főművét.

Kép forrása

Homérosz szellemi utódai
És hogy miért rejtőzködő ez az ógörög, epikus főmű? Nos, átlagműveltséggel gondolva, elsőre tán sejtelmünk sincs. Másodikra is csak az a kérdés ugrik be, hogy ez most akkor nem az Iliász, amiben szintén volt egy hajós fickó egy csomó haverjával messzi tájakon hullámozva, kalandozva? Ez utóbbi felvetés jogos, hiszen Homérosz, az időszámításunk előtt 8. században élt költő főműve napjainkig tartóan a világirodalom főművévé is vált egyben, s már akkor, a későbbi Rhodiosz korában is origó-rangú alkotásnak számított. Ez a rang, kis túlzással egyfajta átkot is jelentett Homérosz szellemi utódaira, hiszen onnantól kezdve minden létrejött lírai művet az Iliászhoz mértek, hasonlítottak. Hát még akkor, ha az új és új versek tartalmukban, stílusukban is hasonlított az eredetire. 

Kép forrása

Az eposz vonzerejét nem sikerült felfedezni
Nos, az Argonautika ugyanígy járt, pedig Apollóniosz Rhodiosznak e költeménye cirka öt évszázaddal később, a Krisztus előtti 3. században született. A polémiával kapcsolatban nem tudom nem szó szerint idézni Ferenczi Attilát, aki a teljes Argonautika friss, magyar fordításáról előszavában egy helyen így fogalmaz: „A korszak esztétikája nem kedvezett a késői szerzőknek. A romantika világából következett, hogy csak a korainak, az elsőnek, az archaikusnak volt tisztelete… (…) Tehát ha a korszak az Argonautikát kiemelkedő irodalmi értéknek látta volna, akkor is csak az archaikus és klasszikus kor műveinek átültetése után kerített volna sort a fordításra, de az eposz vonzerejét nem sikerült felfedezni, mert Homérosz utánzását látták benne, annak pedig sikerületlennek tartották.” 
A könyv készítői így nemcsak az Argonautika teljes magyar, tehát eddig kiadatlan változatának sajtó alá rendezésére vállalkoztak, hanem az eposz amolyan rehabilitációjára is. 

Kép forrása

Jegyzetekkel bőségesen ellátva
Nekünk olvasóknak tehát itt egy igazi ókori tengeri kaland, mely irodalomtörténeti epizód is egyben, az eredeti mű mai olvasatának elemzésével, irodalomtörténeti jegyzetekkel bőségesen ellátva. Nem mellékes az utaló külcsín sem, egy aranygyapjúért tengeri kalandokba bocsátkozó férfiúi csoport, Iaszón és társai történetét bemutató könyvnél mi más is lehetne a szépen kivitelezett kötetben a kettős könyvjelző színe, mint arany? 
Az olvasást – kivételes tanácsomra – ez esetben is Nádasdy Ádám Dante: Isteni színjáték fordításához hasonlóan végezzük el, hiszen itt is az a legészszerűbb, ha oldalról-oldalra, párhuzamosan olvassuk az eposzt, s vesszük magunkhoz a soronkénti jelzéshez illesztett jegyzeteket. Gondolom, ezért is van két (aranyszínű) könyvjelző. 
Tengerre Olvasó! Irány az aranygyapjú!
Megosztás