Lábjegyzetek csodája

MEGJELENT: 2019. január 23., szerda | SZERZŐ: Rácz András

Dante Színjátéka a világirodalom egyik legnagyobb kihívása. Mindenkinek kötelessége elolvasni, ha talán nem is az egészet, de a pokolról szóló első részt mindenképpen, és mindenki stílszerűen unja halálra magát a végeláthatatlan infernáliában, ahol jobbára ismeretlen alakok viselik a maguk különös büntetéscsomagját. 
Nos, ezen a művelődéstörténeti rém-élményen változtatott a közelmúltban Nádasdy Ádám. Munkája nyomán a hétszáz esztendős Dante szöveg támad életre, lesz olvasmányos, szórakoztató szöveggé.

Kép forrása

A középkor enciklopédiája
Mint bizonyára annyian mások, magam úgy voltam az Isteni színjátékkal, mint annyi más, végtelenül hosszú és idegtépően unalmas világirodalmi remekművel. Évről évre levettem a polcról, olvasni kezdtem, aztán letettem és megállapítottam, hogy tavaly óta nem lett érdekesebb, vagy én nem lettem elég érdekes az adott szöveghez és óvatosan visszatettem a polcra. Hátha majd jövőre… 
Idén azonban meglepetéssel vettem tudomásul, hogy nem tudom letenni Dante remekét. Illetve pontosítanom kell: ez alkalommal Nádasdy Ádám remekét tudtam nem letenni. 
A fordító így beszélt könyvéről a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián tartott székfoglalójában: „Igyekeztem, amennyire lehet, szöveghű (vagy legalábbis gondolathű) lenni, mert Dante gondolkodását – és az egész középkori világképet, melynek enciklopédiája ez a mű – izgalmasnak és fontosnak tartom. Fő célom ezt közvetíteni, megismertetni az olvasóval a középkor tudásanyagát, műveltségét, hiedelmeit, vallási nézeteit. Azt gondolom: Danténak is ez volt a célja, tehát a tanítás, informálás, befolyásolás, és nem a szórakoztatás. Nem regény ez és nem lírai költemény, hanem a világnak és benne egy kornak igényes leírása.”   

Kép forrása

Kultúrtörténeti csemege 
És valóban. A könnyed olvasmányosságnak, s legfőképpen a monumentális jegyzet-apparátusnak köszönhetően a Nádasdy-féle Pokol igazi kultúrtörténeti csemege lett. Én amúgy is rajongója vagyok a művelődéstörténetnek, kivált a középkori Európa mindennapi életét találom izgalmasnak, s az új Dante könyv ebben a tekintetben a legvadabb részletgazdagsággal elégíti ki kíváncsiságomat. Guelfek és a ghibellinek, bankárok és zsoldosvezérek, pápák és száműzöttek vonulnak el az olvasó előtt. Római hősök, ókori filozófusok éppen úgy megjelennek a műben, mint a XIII. század bulvárhíreiben felbukkanó gyilkosok, pederaszták, kalandorok. S mindez a középkori világnézet precíz polcrendszerén helyezkedik el, emez jó, amaz rossz, emez helyes, amaz helytelen, s megint más nagyon, nagyon helytelen. 
Csodálatos világ egy csodálatos könyvben.  

Kép forrása

Alpári politikai pamflet
Ám van itt valami, ami nem hagy nyugodni, mióta letettem a Nádasdy Ádám által megújított kötetet. 
Azt írja a kritika, hogy az Isteni színjáték sehova be nem sorolható, különleges alkotás. Kling József például így ír a Színjátékról az Unikornisban. „Műfaji meghatározása mindig is gondot okozott az irodalmároknak. Sehova sem illik a polcon... Dante maga is tisztában volt azzal, hogy előzmények nélküli, megismételhetetlen művet hozott létre, amelyben kora legmélyebb filozófiai és teológiai igazságait akarta közvetíteni. Nem véletlen, hogy a Paradicsom 25. énekének legelején szent költeményként (poema sacro) nevezi meg művét, mintha egyenesen a Szentírás folytatásának szánná.”
Szerintem azonban másról van itt szó. Dante valóban egyedi művet alkotott, de hogy a Biblia folytatásának szánta volna könyvét, az erős túlzás. Mint ahogyan Nádasdy véleményét sem oszthatom, aki – mint fentebb idéztem – úgy gondolja, hogy Dante célja a tanítás, informálás, befolyásolás, és nem a szórakoztatás lett volna. 
Szerintem azonban a mű egy nagyívű ítélet. Dante Alighieri főbíró úr verdiktje egy egész korra áll. 
Éppen a lábjegyzeteknek köszönhetően derül ki, hogy a szerző a legalpáribb politikai pamfletet gyúrta bele a középkori világképbe. Valamennyi politikai ellenfelét gondosan elhelyezte a pokolban, miután egy részüket nyilvánvalóan alaptalanul vádolta meg förtelmes bűnökkel. A korabeli közönség nyilván jókat röhögött a hétköznapokból jól ismert alakok pokolbéli szenvedésein, miközben szenteskedő ábrázattal vehette tudomásul az isteni igazságosság munkálkodását. Zseniális. 
Hogy ez érthetővé vált, köszönet érte Nádasdy Ádámnak.
Megosztás

Egypercesek

Látogatható örökség

Látogatható örökség

Azok a műemléképületek, amelyek általában zárva vannak a nagyközönség előtt, ingyen és szakszerű vezetéssel fogadják a látogatókat

Borirodalom a Várkertben

A magyar bor hungarikum, a magyar kulturális hagyomány fontos része

Indul a Lázár Ervin Program

„Egyetlen esemény is képes megváltoztatni egy életet, beindítani egy tehetséget”

Célkeresztben a visegrádiak és a törökök

A Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Lumen Kávézóban és az A38 hajón várják az érdeklődőket

Amerikai elismerés Krasznahorkainak

Az évente több kategóriában odaítélt National Book Awardot az Egyesült Államok egyik legjelentősebb irodalmi díjának tartják