A XX. század egyik legnagyobb zsenijének története

MEGJELENT: 2019. november 29., péntek | SZERZŐ: Pál András

E = mc2: legalább ennyit mindenki fel tud idézni, ha Albert Einsteinről van szó. Mindenki hallott már róla, és mindenki maga elé tudja idézni a portréját – mégsem tudjuk igazán, ki is volt ő valójában. Walter Isaacson amerikai író, újságíró és történész aprólékos kutatómunka eredményeképpen megszületett, világszerte nagy sikert aratott életrajzával nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megkíséreljen betekintést nyújtani a XX. század talán legnagyobb elméjének működésébe, egyúttal közelebbről is megismertesse olvasójával a korszakalkotó fizikus mögötti magánembert.

Kép forrása

Albert Einstein minden idők egyik legjelentősebb tudósa, akinek összetéveszthetetlen karaktere máig meghatározza mindazt, amit nagy általánosságban a különc zsenikről gondolni szokás – jellegzetes, égnek álló hajviselete, pimasz nyelvöltése, szállóigévé lett kijelentései és persze híres egyenlete és a relativitás elmélete (legalábbis maga a kifejezés) azok számára is ismerősek, akik tudományos munkásságáról egyébiránt keveset vagy éppenséggel semmit sem tudnak. 
Walter Isaacson a tudomány és politika történetének olyan meghatározó alakjairól írt nagy sikerű életrajzokat, mint Leonardo da Vinci, Albert Einstein, Benjamin Franklin és Henry Kissinger vagy Steve Jobs. Ezúttal az Einstein: Egy zseni élete és világa című művét ajánljuk az olvasó figyelmébe, melyhez a szerző számos szakirodalmi forrást, kortársak visszaemlékezéseit, valamint Einstein saját feljegyzéseit és leveleit felhasználva tárja elénk a fizikus egyedülálló, kihívásokkal és fordulatokkal teli, kalandos életútját.
Sikerének titka a szerző olvasatában abban állt, hogy megkérdőjelezte mindazt, amit a hétköznapi gondolkodás diktált, semmibe vette a tekintélyt, és olyan rejtélyeken csodálkozott el, amelyek a hétköznapi emberek szemében nagyon is prózai témáknak tűntek. Szellemiségéből fakadóan olyan erkölcsi és politikai nézeteket vallott, melyeknek alapköve a gondolkodás, a szellem és az egyén szabadsága. A zsarnokság minden formáját elutasította, a tolerancia pedig az ő szemében nem csupán bájos erény volt, hanem a kreatív társadalom kialakulásának elengedhetetlen feltétele. „Rendkívül fontos, hogy elősegítsük az egyéniség fejlődését, mert csakis az egyéniség hozhat új gondolatokat.” - vallotta a német tudós. Ez a szemlélet tette Einsteint a természet harmóniáját mélyen tisztelő lázadóvá, olyasvalakivé, akinek megvolt a szükséges képzelőereje és bölcsessége is ahhoz, hogy megváltoztassa a világegyetemről alkotott képünket.
Megosztás