Tudjuk-e, hogy mi az a tao? Tudjuk-e, hogy mi köze volt a taohoz Weöres Sándornak? Ha most a kedves olvasó gyorsan bepötyögi a Gugliba, hogy tao, akkor ne lepődjön meg ha a társasági adóról szóló oldalak jönnek be elsőként. Az ősi kínai világnézetről pedig talán legelőbb a Micimackó és a tao című elmés álmesekönyvből kaphatunk, ha nem is magyarázatot, de némi ízelítőt. Az út és az erény könyve című kötet Lao Ce gondolatainak összegzése, a Kínát is megjárt Weöres Sándor költő, irodalomtudós fordításában, most új kiadásban.

Kép forrása

Miként Az út és az erény könyve-ben olvasható, a tao nem túl bonyolult dolog, bár hasonlóan az absztrakt művészethez, egyszerűségében rejlik végtelen gazdagsága. Az eredeti szerző Lao Ce és magyar fordítója, Weöres Sándor, aki egyben magyarázója is, a kötet szövegeit nem abban az értelemben fogalmazta meg, ahogy a tudomány vagy a közfelfogás a tao-t meghatározza, vagyis nem a kultúrát, filozófiát, politikát, gazdaságot, irodalmat, zenét, a kínai orvoslást, kémiát, a harcművészeteket, geográfiát és a táplálkozástudományt írja le vele, hanem pusztán az ősi vallásról beszél. 
Az egyszerű, hétköznapi megfogalmazás, az elvont ábrázolás, a minimalista formai megoldások az ember legősibb világára utalnak, mintha onnan származnának. Szűken véve, Lao Ce e füzetméretű könyvecskéjében csupán azokkal a szavakkal kombinál, melyek az ősi időkben már létező dolgokat jelentik, ami az azt követő időkből valók, értelemszerűen nem lehetnek benne, meg hát, fölöslegesek is. 
Számomra Weöres fordítói zsenialitása a ma mételyére is mutat, amikor a legtöbb kommunikáció szájbarágósan, túlfogalmazva, túlmanipulálva érkezik a társadalom különböző rétegeitől a másikig. Az út és az erény könyve ezzel szemben klasszikus magaslati levegő az alant dúló, mérges gázokkal teli metropolisz-végtermékekhez képest, tiszta és egyszerű szavak a bölcsességről. Zárásul álljon itt az első versszak, mely jól illusztrálja az utána következők szépségét is: 
„Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktől-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.
Ha neve nincs: ég s föld alapja;
ha neve van: minden dolgok anyja.”