Kép forrása
Egy pesszimista elemzés
A dél-koreai származású, Berlinben élő filozófus-kultúrkritikus rövid, ám frappáns könyveiben a mai, nyugati társadalmak – általa egyértelműen hanyatlástörténetnek értelmezett – változásait és azok egyénre gyakorolt (negatív lelki és szociálpszichológiai) hatásait kutatja. 
Több milliós példányszámot elérő köteteiben (köztük a szerzőnek nemzetközi áttörést eredményező, hazánkban is legismertebb írásában, a Csillapító társadalomban) különböző aspektusból analizálja a társadalmi és egyéni torzulásokat. 
Értekezik egyebek mellett a teljesítményorientált társadalmak önmagát kizsákmányoló, valójában a szabadság illúziójában élő emberének kiégési szindrómájáról, a reklámok sugallta fogyasztási lázról, vagy arról, hogy a „fájdalommentességre” törekedve miként veszítette el a világ az igazi mélységeket átélő, katartikus megtisztulást, (e folyamatban végletesen popularizálva s eredeti szerepétől megfosztva, a szórakoztatás szolgálatába állított művészeteket). 
De visszatérő témaként találkozhatunk olyan kortünetekkel (kórtünetekkel) is, hogy a „túldigitalizált” (információk özönét ránk zúdító, és a személyes kapcsolatokat háttérbe szorító közösségi platformok terjedésével jellemezhető) világban miképp csökkent a „Másik” és a szépség észrevételének képessége, és nőtt (ezzel egyidejűleg) a „Másikban” is önmagát kereső, narcisztikus, pszichés betegségekkel küzdő magányos emberek száma. 

Kép forrása
Vissza a földhöz
Ám mielőtt végleg búskomorságba esnénk, meg kell jegyeznünk, hogy Byung-Chul Han e kutatási területek és meglátások dacára sem tartja magát pesszimista gondolkodónak. 
Ezt bizonyítják többek közt kiútkeresési kísérletei, vagyis azok az általa javasolt életstratégiák, melyek véleménye szerint kiszabadíthatják az egyént a modernkori társadalmak (fentebb körvonalazott) zsákutcáiból. A dél-koreai filozófus gondolkodásának keleti gyökerei talán leginkább ezekben a javaslatokban tükröződnek. Az egyéni bajokat eredményező, kényszeres cselekvés mókuskerekéből való kilépés ugyanis a gondolkodó szerint – leginkább a taoizmus fogalomtárából ismert – „nem-cselekvés” (azaz a „hasznos”, elvárásokkal terhelt cselekvés ellentétének) gyakorlásával érhető el. Ezekben a hasznos tevékenységet megszakító szünetekben és csöndben térhet vissza az ember igazi önmagához és a jelenléthez.
Ilyen foglalatosság lehet a kertészkedés, melynek – tudjuk meg a vendégszövegekkel bőven tarkított, lírai hangvételű könyvből – évek óta maga is lelkes művelője. 
A kötet nem természetfilozófiai írás, sokkal inkább a természet szépségeire rácsodálkozó, a kerti munkában békére, csendre lelő, sőt transzcendens tapasztalatokat megélő ember személyes vallomása.

Kép forrása
Finom tusrajzok
A kötetborítón – az író többi könyvéhez hasonlóan, – ezúttal is egy jól megválasztott, szimbolikus ábrát látunk, mely letisztult szűkszavúsággal vetíti előre a könyv üzeneteit. Jelen esetben egy emberi agyra emlékeztető dió formájában – finom áttételeken keresztül – sugallva Han „élő” földről szóló elmélkedéseit. „A föld nem halott, élettelen, néma létező, hanem beszédes élőlény, élő szervezet.” Titkokkal teli, öntörvényű létező, melynek szemlélete és művelése közben az ember kiléphet saját énközpontú világából, és újra kapcsolatba kerülhet az „Egységgel”.
A kötetet tusrajzokat idéző, finom vonalú, fekete-fehér botanikai ábrák; Isabella Gresser illusztrációi teszik teljessé.