Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész közelmúltban megjelent könyvében a Himnusz keletkezés – és fejlődéstörténetének újabb rétegeit tárja fel. A kommunikációs szakemberként is neves szerző, aki széles körben elsősorban festő-és írószerelmekről szóló írásai révén vált ismertté, megint egy kalandos utazásra hívja az olvasót. Ám a főszereplők ezúttal nem művészek vagy költők, hanem versek, dallamok, himnusz-kísérletek és himnuszok. Az Általad nyert szép hazát - A Himnusz és a himnuszok kalandos élete című kötet – az író korábbi műveihez hasonló - regényes stílusának, valamint „a rejtélyeket feszegető” kultúrcsemegéknek köszönhetően ismét számot tarthat a legszélesebb olvasóközönség érdeklődésére. 

Kép forrása

Fejlődhet a Himnusz?
A kötet bevezetőjében, amolyan ráhangolódásként, egy mostanra jobbára feledésbe merült esetet emel ki a szerző: 2019 szilveszterének éjszakáján az egyik kereskedelmi tévé csatornán hajlításokkal és egyéb díszítőelemekkel tűzdelt Himnusz előadás hangzott el, Radics Gigi tolmácsolásában. A produkcióról készült felvételt néhány hét leforgása alatt több millióan nézték meg és véleményezték a YouTube-on, de a hír robbant a bulvársajtóban is. A normasértéssel kapcsolatos vita hevessége jelzi, hogy honfitársaink „Ügyként” tekintenek a Himnusszal kapcsolatos történésekre. Ami valójában nem is olyan meglepő, hiszen a Himnusz nem egy egyszerű műalkotás, hanem magyarságtudatunk elidegeníthetetlen része: bennünk és velünk él, mint nemzeti hovatartozásunk alapvető jelképe.
A bevezető probléma előrevetíti a könyv legfontosabb konklúzióját, miszerint a Himnusz fejlődéstörténete nem ért véget, sőt, jelenvalóságát épp a folyamatos változásnak köszönheti. Az író ennek a véget nem érő folyamatnak a nyomába ered, az előzményektől, egészen napjainkig. 

Kép forrása

Himnuszok a Himnusz előtt
Már az előzményeknél is számtalan érdekességre bukkanunk. Megtudhatjuk például, hogy milyen néphimnuszként funkcionáló dalok voltak használatban a modern nemzetállam létrejötte előtt, illetve, hogy e művek közül a Rákóczi – induló került a legközelebb ahhoz, hogy hivatalos himnusszá váljon, de vethetünk egy pillantást Kisfaludy Magyar Nemzeti Ének című himnusz kísérletére is.
Mindezek után a kötet rátér a legizgalmasabb kérdésekre, melyek újabb nézőpontok felvillantásával járulnak hozzá himnuszunk mélyebb megértéséhez. A szerző egyebek közt elmeséli, Kölcseynek hogyan vált csekei magányában ihletadó forrásává a Balassinak tulajdonított (egyébként Rimay János tollából származó) istenes vers, melynek utolsó strófáit mintegy „felszólításként” értelmezte saját, Istenhez oltalomért forduló, könyörgő versének a megírására. („Ó, kedves nemzetem, hazám, édes felem,/Kivel szerelmetes mind tavaszom, telem,/Keseregj, sírj, kiálts Istenedhez velem;/ Nálad, hogy szeretlek, legyen e vers jelem!”). E költemény hatása az a „formai rejtély” is – olvashatjuk -, melyben Kölcsey a protestáns prédikátorköltők imádságát a magyar népi kanásztánc ritmusképletével kapcsolta össze. Hasonló homályra világít rá a könyv a műfaji meghatározásnál: Kölcsey verse ugyanis címével ellentétben (a műfaji kritériumok alapján) nem himnusz, sokkal inkább tekinthető imádságnak. Egy bizonyos: Kölcseynek nem állt szándékában nemzeti himnuszt írni. Sőt, a Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból című költeményét Kölcsey élete végéig a középszerű művei között tartotta számon. És feltehetően egy pillanatig sem gondolt arra, hogy valaha e mellőzött költemény kanyargós utakon és harcokon át, végül nemzetünk első versévé válik.

Kép forrása

A Himnusz forradalma
A továbbiakban megismerhetjük ezeket a „kanyargós utakat”, vagyis azt, hogy a vers a sors kiszámíthatatlan játékainak következtében hogyan lépett ki a teljes homályból és haladt a nyilvánosság, majd a szakralizálódás felé.  Miként jutott el például Erkel íróasztaláig, ahol – az anekdota szerint - az idős zeneszerző egyetlen óra leforgása alatt komponálta meg a halhatatlan dallamot. Hogy az anekdota igaz-e, nem tudni, az viszont biztos - mondja a szerző -, hogy a vers megzenésítése újabb érdekes problémát vet fel. Történetesen, hogy miért használt Erkel Ferenc a ma megszokott változathoz képest jóval pattogósabb, verbunkos formát? (Amit Dolhányi Jenő verziója váltott fel, az 1937-es, immár a Trianon szellemében fogant, monumentálisabb, szomorúbb hangvételű átírás.)
A kötet későbbi fejezetei a Himnusz útját követik végig a XX. századi történelem viharain át. Az újabb anekdotákon és regényes történeteken keresztül (pl. Miként utasította vissza Rákosi újabb himnuszra való felkérését Illyés Gyula és Kodály Zoltán, vagy mitől székely a székely himnusz) akár azon is elgondolkodhatunk, hogy e szüntelen változásban mit jelentenek (számunkra) az alternatív himnuszok és az alternatív előadásmódok? 
A történetek azonban nem állnak meg hazánk határainál, s azok elvezetnek Szlovákiáig, Uruguayig, Paraguayig vagy akár a haszid zsidóságig, ahol lépten-nyomon magyar dallamokra és magyar vonatkozásokra bukkanhatunk.