Csodálatos értékeket terem a magyar színművészet. Akadnak vállalkozó kedvű fiatalok, akik hatalmas erővel vetik bele magukat a közösségi játék és a színház megújításának munkájába. Egyik formációjuk neve: Sztalker Csoport. Érdemes megismerkedni velük. 

Kép forrása

Csakis bennünk 
A csoport Hegedűs D. Géza 2015-ben végzett színművészeti egyetemi osztályának tagjaiból alakult, Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila vezetésével. Mögöttük egy színházi alkotócsapat áll: fordító, dramaturg, koreográfus, jelmez-, látvány-, hang- és fénytervező ̶ Vecsei H. Kinga Réta, Páter Sparrow, Berecz István, Nagy Attila, Nagy Péter, Mátyássy Szabolcs, Kovács Adrián. Meg persze a produkciós menedzser, Osváth Gábor. Mint a régi nagy színházalapítóknál, Shakespeare-nél, Molière-nél, Csehovnál: közösség, ami küldetésének tekinti a színjátszást.
Hitvallásukat így fogalmazták meg: „Nem a színpadon, sem a telefonunkban, nem a mellettünk ülőben, sem a vászonról ránk nézőben, csakis bennünk, saját magunkban lehetséges, hogy megszülessen a történet, meglegyen a mondanivaló. Ez csak emberben érintéstől érintésig, tekintetben szemtől szemig, ma, most születhet meg.” 

Kép forrása

Tarkovszkijtól Shakespeare-ig
Alakulásukkor a beregszászi színházi fesztivál nevét vették át, ami valójában Andrej Tarkovszkij 1979-es nagy nemzedéki mozijának címéből származik. Határhelyzetek és azokon való átjárás  ̶  ez érdekli Sztalkeréket.
Azóta már színi iskolát is fenntartanak, a Sztalker Suliban tizenkét-huszonhárom éves fiatalokkal foglalkoznak, a „Tudatos Jelenlét” mestereinek (Mihail Csehov, Jerzy Grotowski) színjátszását továbbadva, a hagyományteremtés és az újabb színésznemzedék felnevelésének céljával.
Idei előadásaikra már a bemutató előtt elkelt valamennyi jegy. Két utolsó színpadi játékuk Büchner Wojczekje és a Vízkereszt, de amúgy mindegy. Előbbi a Nemzeti Színház Kaszás Attila-terméből a POSZT színpadáig, illetve az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválig jutott el és futott be karriert. 
Utóbbi  ̶  a Shakespeare-darab  ̶  a Gyulai Várszínházzal közös produkciójuk, amit július folyamán Szentendrén és Zsámbékon is láthatott a közönség. A 19. Pécsi Országos Színházi találkozón Woyczekük kapta a szakmai zsűritől a legjobb előadás díját. 

Kép forrása

Klasszikusok modernül
Büchner kétórás, látomásos darabja egy sajátos térben, egy dobozban játszódik, ahol a média befolyása alatt álló tömblakás ifjú közössége orgiáig fajuló, gyilkosságba torkolló házibulit tart. A gegek, a már-már akrobatikus mozgás, a kiszólások és klasszikus utalások filmszerű élményt okoznak, a nézőkből nem is a megszokott viselkedést váltva ki. „Egy gyilkosságot nem lehet megtapsolni” ̶  mondta ifj.Vidnyánszky Attila kolozsvári színrelépésük után. Az előadás végi döbbent csendből mégis felharsant a taps.
A Woyczek színpadi világának ellentéte az újra lefordított Shakespeare-vígjáték, amit nagyszínpadon, a „szigeten” játszottak, díszlet nélkül, minimális kellékkel. Az előadás a Sztalker Csoporttól megszokott intenzív csoport- és társulati játékra épül. A tengeri viharból kikászálódó csapat a szerelem témáját dolgozta fel, sajátos gesztusnyelvi és táncelemekkel. A jól ismert történetből a gegek itt sem maradtak el, a játék frissessége és intenzitása egyre fokozódik, míg a társulat egésze alkotta „tánckar” önfeledt bálja zárja az estet.
Ha meg szeretnénk fogalmazni, mi a Sztalker-jelenség, akkor a legfőbb jellemzőként a színházban gondolkodást, a széthúzástól, nemzedéki ellentéttől mentes társulatot és a komoly, hitvallásként megélt színházi munkát sorolhatjuk ide. 
Küldetéses színházat építenek, érdemes figyelni rájuk.