Asztronautából krimiíró

A kanadai származású űrhajós, Chris Hadfield először azzal hívta fel magára a világ figyelmét, hogy egy gitár társaságában elénekelte David Bowie Space Oddity című nagysikerűjét, stílszerűen a Nemzetközi Űrállomáson lebegve. Az erről készült videó bejárta az internetet, nagy lökést adva az asztronauta kulturális karrierjének. Ezt pedig meg is lovagolta Hadfield, ugyanis először kiadott egy nagyrészt az űrben felvett zenei albumot, majd úgy döntött a gitár helyett beszéljen a toll, és írni kezdett. Mi pedig itt kapcsolódunk be a képbe.

Kép forrása

Polihisztor nyugatról

Az ember azt gondolná, hogy ha valaki eljut odáig, hogy képzett űrhajós lesz, majd többszöri alkalommal is megjárja a világűrt, akkor ő gyakorlatilag teljesítette is az Élet nevű kihívást, és számára nincs más hátra, mint kényelmesen elhelyezkedni egy bőrfotelben és büszkén mosolyogni. A most hatvankét éves Chris Hadfield azonban úgy döntött, hogy a világűr nem elég, és új utakat keresett magának. 

Miután ő lett az első kanadai valaha, aki űrsétát tett, a közösségi médiát segítségül hívva próbálta meg közelebb hozni az atmoszférán túli teret és az azzal járó misztikumot a világnak. Fiai segítségével aktívan Twitterezett, az oda feltöltött videókban pedig számos kérdést megválaszolt azzal kapcsolatban, hogy milyen is az élet „odafent”. 

Ezt követően világhírre tett szert David Bowie nagysikerűjének elkoncertezésével, valamint rendhagyó zenei produkcióinak köszönhetően. Miután azonban itt is úgy érezte, hogy kiteljesedett, az írás felé vette az irányt.

Kép forrása

Az első


Első könyve 2013-ban – itthon 2014-ben – jelent meg, amely az „Egy űrhajós tanácsai földlakóknak – Mit tanultam az űrrepüléseim alatt a találékonyságról, az eltökéltségről, és arról, hogy mindig bármire készen kell állni.” címet és alcímet viseli. 

A több, mint háromszáz oldalas mű ajánlójában a következőket olvashatjuk: „Chris Hadfield évtizedekig készült az űrrepüléseire, majd csaknem négyezer órát töltött a világűrben. Eközben svájci bicskája segítségével behatolt egy űrállomásra, repülőgépe vezetése közben ártalmatlanná tett egy élő kígyót és átmenetileg elveszítette a látását, miközben egy Föld körül keringő űrhajó külső oldalán lógott. Hadfield ezredes sikereinek – és túlélésének – a titka az a szokatlan életfilozófia, amelyet a NASA-nál tanult meg: „készülj fel a legrosszabbra – azután élvezd minden pillanatát!” És hát ki másnak is hinnénk mindezt el, ha nem Hadfieldnek. 

A mű egyébként kimondottan pozitív kritikát kapott. A népszerű Goodreads olvasói fórumon például 4,11 csillagot zsebelt be a maximálisan megszerezhető ötből, közel ötvenötezer értékelés alapján. Ezúttal azonban az exűrhajós ismét továbbment, és saját élményei helyett, egy fiktív, mégis valóságos krimit adott ki a kezei közül, szélesebb tömegeket megszólítva.

Kép forrása

Semmi sem az, mint aminek látszik


A mű a „The Apollo Murder” címet viseli és a hatvanas, hetvenes években játszódik, amikor is a világon tombol épp a hidegháború, valamint az űrverseny. A NASA épp arra készül, hogy elindítsa az Apollo 18-t, melynek hivatalos tudományos célja a hold meghódítása, ez azonban csak a látszat. Kazimieras „Kaz” Zemeckis, repülésvezető tudja, hogy a küldetés valódi célja az a titkos szovjet űrállomás, ahonnan épp komoly kémtevékenység zajlik az Egyesült Államok ellen. 

Csakhogy a szálakat továbbkuszálja a tény, hogy a projekten belül sem mindenki az, akinek mutatja magát. Ám mire erre fény derül, addigra a küldetésben résztvevő három asztronauta már többszázezer kilométerré van a Földtől és a segítségtől. 

Bár a mű cselekménye fikció, számos karakter, valamint nem mellesleg a környezet teljes mértékben a valóságon alapul. Kérdés, hogy Hadfield, aki maga is megtapasztalta az űr hideg sötétségét, képes-e arra, hogy ezt érzékletesen át is adja az olvasónak. Erre a kérdésre azonban már csak azok fognak választ kapni, akik elolvassák a kanadai exűrhajós legújabb regényét.