Két Liszt Ferenc-kéziratot ad vissza törvényes örököseinek a Weimari Klasszika Alapítvány, amely jogszerűtlenül került a birtokába a nácizmus idején.

Kép forrása
 
Az alapítvány szerdai bejelentés szerint a kéziratok eladásának idejére jelentősen megerősödött a zsidó lakosság üldözése Németországban, és sok üldözött javainak eladására kényszerült, hogy ki tudja fizetni a rájuk kirótt különadókat vagy finanszírozzák a külföldre menekülésüket.
A két jelentős kotta-kéziratot 1937-ben adta el a zsidó származású, nürnbergi Emma Frankenbacher a Goethe Nemzeti Múzeumnak, amely ma a Weimarban és környékén számos kulturális intézményt működtető alapítvány részét képezi. Az 1875-es születésű Emma már nem tudott emigrálni, 1942-ben a theresienstadti koncentrációs táborba deportálták, ahol meghalt. Lányának és vejének azonban sikerült Argentínába menekülnie.
A közlés szerint az alapítványnak sikerült felkutatni Argentínában a törvényes örökösöket, akikkel ebben a hónapban megállapodtak a kéziratok tulajdonjogának átruházásról, illetve azoknak az alapítvány általi visszavásárlásáról, így a dokumentumok továbbra is az alapítványhoz tartozó Goethe- és Schiller-Archívumban maradnak.
A visszavásárlási árat nem közölték, csak annyit tudni, hogy a türingiai miniszterelnöki hivatal és az archívum baráti köre támogatja a visszavásárlást, illetve hogy a Goethe Nemzeti Múzeum annak idején 150 birodalmi márkáért jutott a Liszt-kéziratokhoz.
A legnagyobb és legjelentősebb német kulturális intézmények közé tartozó weimari alapítványnál külön stáb foglalkozik eredetkutatással, a szakemberek módszeresen átkutatják az állományt olyan kulturális javakat keresve, amelyek jogszerűtlenül kerülhettek a gyűjteményekbe.