A következő megálló: a Boldogság című regénye kapta az idén a Petri György-díjat. A képzőművészként már ismert Szemethy Orsolya sok év óta kéziratban lévő regényét a kurátorok nyelvi teremtő ereje, műfajokat ötvöző eredetisége és nem utolsósorban humora alapján honorálták.

Kép forrása

Idén három alkotó került a fináléba: Szemethy Orsolya mellett Locker Dávid Beszédkényszer és Vados Anna Nincs véna című kötettervével. A zsűri döntése nyomán az idei év jelöltjei közül a legjobb verseskötet Vados Anna kézirata lett, amely a jelöltek versenyében a második helyezést érte el.
A Petri György-díj kuratóriumának tagjai 2020-ban Forgách András, Márton László, Tóth Krisztina és Várady Szabolcs voltak. A kuratóriumnak minden évben tagja az előző évi díjazott is, az idén Gál Hunor.
2010-ben, Petri György (1943-2000) halálának tizedik évfordulóján hozta létre az N&n galéria a Petri György-díjat, amelyet évente a költő születésnapján adnak át. A díjra olyan – elsősorban fiatal – költő, író, dráma- vagy esszéíró esélyes, akinek még nem jelent meg önálló kötete.
Ismertem Petrit, jó fiú volt, a Bölcsészkarra jártunk, s ha nem csal a memóriám, akkor egy Pécsen rendezett – igen sikeres – felolvasó estre is együtt ment az egyetemi művészcsapat autóstoppal. Jó rég volt, ki emlékszik már erre, csak a megsárgult szakadozott meghívó őrzi íróasztalom fiókjában a régmúlt napokat.
Jut eszembe pécsi felolvasás; novellámat fiatal színészként Haumann Péter olvasta fel. Nem vártam, mégis frenetikus sikere lett, sokkal, de sokkal nagyobb mint reméltem volna, s ez nem is a „zsenialitásomnak”, makogó soraimnak volt köszönhető, hanem Haumnnak. Aztán elvittek az „események” fogalmam se volt, hogyan, mikor, s kivel keveredtem az ágyba. Reggel meg stoppal vissza Bereményivel.
Tavalyelőtt nyáron Balatonról utaztam haza, s épp az almádi benzinkút pénztáránál álltam a sorban, amikor észrevettem, Haumann áll előttem. 
Összeszedtem minden bátorságomat:
– Drága művész úr, szeretném megköszönni...
– Mit szeretne megköszönni, drága uram - kérdezte gyanakodva.
– Hát azt – dadogtam –, hogy ötven éve Pécsen olyan zseniálisan adta elő az írásomat.
– Mit is?
– Aaa... - és mondtam a címét.
– Maga írta? Hát persze, hogy emlékszem! De jó volt – mosolygott udvariasan. – Nahát! Ötven éve! Te jó ég! Félszáz... Uramisten, uramisten. Hát, igen – s azzal odalépett a kasszához: 
– Hármas kút!
– Kártya, készpénz?