Ha egy Woody Allen könyvet olvastál, akkor a többit is olvastad, állapíthatnánk meg kissé zsémbesen, ugyanakkor nem egészen alaptalanul. Az egyik leghíresebb amerikai filmrendező, filmszínész eleve íróként kezdte pályafutását, mely ténykedését mindvégig megtartotta. Magyarul is olvasható új kötete a Tollatlan jószág, a tőle megszokott arcpirítóan huncut és a sznoboknak merészen odamondogatós rövid írásainak fűzére, melyben a művészet és tudomány nagyjait figurázza ki.

Kép forrása

Nem is volt olyan rég, hogy már magyarul is olvashattuk Woody Allen önéletrajzát, melynek (annak ellenére, hogy Apropó nélkül volt a címe) egyik sajnálatos apropója volt, hogy egykori házastársa, Mia Farrow gyermekmolesztálásért feljelentette, s a jó öreg Woody e memoár lapjain külön is kitért erre, s persze tagadta.

Most itt egy újabb Allen-kötet, a Tollatlan jószág, mely a korábbi könyveinek, írásgyűjteményeinek folytatása, csupa paródia, csupa szarkazmus, irónia. Egyszóval mindaz, amit a New York-mániás filmrendező, színész, író alkotótól már megszokhattunk, aki filmjeiben, ahol a főhős, masszívan kritizálja és parodizálja vélt, valós önmagát is. Ennek során nem kíméli zsidó származását, folyvást hochmecoló intellektuális sznobériáit, el-eluralkodó szexmániáját, végzetesnek tűnő neurózisát, világhírű hipochondriáját és persze aprócska, nyüzüge termete, kopaszodása miatti bizarr hajzata, védjegyévé vált vastagkeretes szemüvege hármasegységéből adódó komikus kinézetét.

A Tollatlan jószág című írásgyűjteménye minden olyan témát érint egy-egy komikus novellában, humoros értekezésben, mely eddig szinte valamennyi filmjében és könyvében felvonult: művészettörténet, társadalomtudomány, szociológia, filozófia, politika, történelem, irodalom. A módszer pedig ugyancsak ismert, hiszen Woody Allen zömében ezt a receptet alkalmazza immár hatvan éve: végy egy híres embert akármelyik történelmi korszakból, helyezd el és mozgasd a történetben a róla eddig leírtak alapján, majd egy váratlan fordulattal adj új irányt a főhősnek, kifigurázva ezzel őt magát és korát, valamint eredményeit és a róla eddig köztudott tényeket, történeteket. Így teszi a szerző ebben a kötetében maró élcelődése célpontjává többek között Freudot, Szókratészt, Kantot, Kierkegaard-t, Descartes-ot, Strindberget és Kafkát.