A kétszer elvett asszony memoárja

Van egy kedves, bohém barátunk, aki immár ötször nősült, de non plus ultra, hogy ötödjére harmadik felesége ikertestvérét vette el. Ehhez vagy Richard Burtonhöz képes Mikszáth Kálmán a kanyarban sem volt azzal, hogy kétszer vette el ugyanazt a nőt. Az irodalomtörténet most viszont már hálás is a kétszeres nejnek, akiről Praznovszky Mihály könyvet jelentetett meg Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései címmel.

Kép forrása

A 19. századi neves író kétszeres felesége memoárja először 1922-ben jelent meg. A szerkesztő Praznovszky Mihály irodalomtörténész, muzeológus, a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke pedig arra vállalkozott, hogy ebben az új kiadásban, ebben az új változatban egyik alapvető kutatási területe, Mikszáth Kálmán, illetve a Palócföld minél inkább kidomborodjon a kortárs olvasók előtt. A sokszoros díjas szerző tehát kísérőtanulmánnyal látta el Mikszáth feleségének, leánykori nevén Mauks Ilona Mária visszaemlékezéseit. A könyvben persze vannak olyan részletek, melyek kis túlzással meglepetésként hathatnak a legendás író magánéletével kapcsolatban. Különösképpen igaz ez arra a sokak által tárgyalt, elemzett korszakra, melyben a húszas évei végén járó, akkor csak pályája elején tartó Mikszáth feleségül vette Ilonát, de házasságuk rosszul indult, nem sikerült a szegénységből kijutniuk, Mikszáth szüleit elvitte a kolerajárvány, majd szétköltöztek. Ekkor a férfi, szégyellve sanyarú sorsukat, megüzente távolban lévő nejének, hogy már nem szereti és mással él, mire a korábban a válás ötletétől vonakodó feleség beadta a derekát és a válópert. A történetet eddig főként az író szemszögéből ismerhette a szélesebb közönség, most azonban ennek a különösen nehéz periódusnak a másik szemszögből való elbeszélését is megismerhetjük. Mikszáth sem írhatta volna meg találékonyabban a megoldást, pár év múltán a férfi mégis sikeres és ezáltal tehetős lett, így újra megkérte kedves kezét, újra megházasodtak, s tisztázódott a régi gebasz, mindvégig egymáséi voltak, egymást szerették. A könyv egyben egy különleges nézőpontból, a 19. század második felének és a 20. század első éveinek sajátságos krónikája, látlelete, a korszak nagy alakjainak szerepeltetésével. Mauks Ilona Mária 16 évvel élte túl férjét, így visszaemlékezései a teljes Mikszáth-pályát végigkísérik, melynek során olyan alapművek elkészülésének körülményeiről kaphatunk autentikus információkat, mint például a Különös házasság, az A sipsirica, az Akli Miklós története, A Noszty-fiú esete Tóth Marival, A fekete város vagy A nénai bárány.