Transzgenerációs szemlélet lett az idei év egyik fontos kifejezése, melyet elsősorban azok jártak körbe, s mélyültek el benne jobban, akik végigrágták magukat Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvén. A kifejezés most Gurubi Ágnes Szív utca című idén megjelent családregénye kapcsán újra előkerült. A történet itt is a több nemzedékek egymásra hatásáról szól.

Kép forrása

Gurubi Ágnes Szív utca című kötetének még a bevezetőben említettek mellett az is a pikantériája, hogy a könyvhöz Orvos-Tóth Noémi, a transzgenerációs elmélet új hazai szakértője írt ajánlót. Ebben többek között az írja, hogy a múlt vizsgálatában találhatunk rá a jelenben lévő konfliktusaink, problémáink, traumáink megoldására, valamint hozzáteszi: „Ahhoz, hogy rájöjjünk, a nagyon is mainak gondolt életünket át- meg átszövi az elmúlt idő, el kell kezdenünk az ismerkedést. Az ismerkedést anyáink, nagyanyáink, dédanyáink bánataival, örömeivel, szenvedéseivel, veszteségeivel.” A Szív utca az Örökölt sors mintegy irodalmi mellékleteként áll az olvasók rendelkezésére, így erősítve egymást. A lányos család tagjaként élő szerző dédnagymamák, nagymamák, anyák és lányok történetfüzérén keresztül mutatja be a famílián áthúzódó közös nevezőn tovább élő karizmák sorsait, azok öröklődő sajátosságaival, egyéni fordulataival. A regény egy valóságos családról szól, így mondhatjuk azt is, hogy az egy tényregény. 
Az író elsőként feltérképezte, hogy felmenői milyen távol helyezkednek el egymástól, ez egyben egy külön regénynek is beillő utazássorozatot generált. Így jutott el nagyszülője testvérei után kutatva az Egyesült Államokba és Argentínába is. A könyvről Gurubi Ágnes több interjút is adott már, ezek egyikében így beszélt az írásmű kialakulásáról, céljáról: „Mifelénk a nők mindig erős, határozott, kemény emberek voltak, és ezt a mintát generációk óta megkérdőjelezés nélkül követjük. Ma már értem, hogy a háborúk, az elszenvedett traumák, a férfiakkal való találkozások, a férfiak elvesztése, azzal, hogy nem voltak jelen a családban, a nők számára csak úgy volt túlélhető, hogy lefagyasztották az érzéseiket. Viszont ennek a következményeivel nem foglalkoztak, megóvták magukat a fájdalomtól, egyben megfosztották magukat a boldogságtól is. Szerettem volna ezt a fagyos szívet felolvasztani, és az motivált a leginkább, hogy a lányaimnak ezt a fajta mintát ne adjam tovább, azért akartam feltárni a múlt traumáit, hogy a lányaim jelenét és jövőjét már ne befolyásolja.”