Totál szívás

MEGJELENT: 2014. november 19. | SZERZŐ: Müllner Nándor

Az olvasó és az író között láthatatlan szerződés van. Az előbbi pénzáldozata tartja el ebben a zűrzavaros világban az alkotót, míg utóbbi igyekszik kiszabadítani – ha csak néhány röpke órára is – rajongóját, annak hétköznapi életéből. Ha pedig ezt többször is sikeresen megtette már, létrejön a bizalom, egy szorosabb kötődés. Viszont ekkor már nagyobb is lesz a felelősség. Christopher Moore, az én egyik kedvenc íróm, és nagyon sok mindent meg tudok neki bocsátani (mert eddig nem kellett sokszor gyakorolni ezt a kegyet), talán az egy „love story” trilógiáját kivéve.

Folytatást írt. Jaj!

Moore olyan író, aki megszeretteti karaktereit az olvasóval. Néha a jóval, néha a rosszal – valakivel (de néha többel is) mindig tudunk azonosulni. Izgulunk értük, és nemcsak, hogy sajnáljuk, de meg is gyászoljuk, ha egy regénye befejeződött, hiszen igazi emberekről ír. Olyanokról, akik akár a mi barátaink is lehetnének: az őrült tudós, a narkós rendőr, a komolytalan pilóta, a messiás haverja (na, jó, azok talán mi vagyunk), vagy az őrült filmes spiné… Különböző könyveiben fel-feltűnnek más regényeinek karakterei, és szabály szerint lelkendezünk, amikor megismerjük azokat (megnevezés híján) leírásuk és cselekedeteik alapján. És egészen mostanáig ez elég volt.
Most azonban engedett a növekvő rajongásnak és nyomásnak: Totál szívás című regényének folytatást írt. Jaj!

Romantikus vagyok, na
Bárki, akinek megmutattam Tommy és Jody regényét, el volt ragadtatva. Hogy lehet, hogy egy vámpírregény a 2010-es években szórakoztató, és még mondanivalója is van? Hihetetlen… Megszerettük a vidéki író fiút, és a már három napja vörös hajú vámpír, Jodyt, csetléseiket, botlásaikat. A történet frappáns és kiváló, ugyanannyira kifigurázza önmagát és témáját, mint ahogy a nagyvárosi, a természetfeletti észlelésére abszolút képtelen tömegeket. Többször hangosan nevettünk, és a végén megnyugodtunk: a két szerelmes együtt fog maradni az örökkévalóságig, hiszen Jody átváltoztatta szolgáját. Romantikus vagyok, na.
A „végtelenbe és tovább” azonban csak néhány hónapig tartott, mert a nagy népszerűség hatására (bizalmam újabb jeleként: talán kiadói nyomásra) Moore elhatározta, hogy megírja a regény közvetlen folytatását. És ebbe se bukott el: kitalált egy új sztorit, és belevont néhány ismeretlen karaktert. A két főhős mellett megszerettük Abbyt, aki a vámpír pár kegyenceként tengette mindennapjait (majdnem két hétig), és naplóbejegyzései színessé és változatossá tették a második kötetet is. Megjelent az öreg vámpír, néhány halhatatlan, egy drabális macska… frankó volt. És lezárta. A regény végére minden konfliktus megoldódott, az élőhalottak elhagyták a várost, a szerelmesek örökre együtt maradnak… Na, várjunk csak?!
És mert a 21. században immár nem létezhet két kötetes sorozat, kénytelenek voltunk elviselni a harmadikat is. És ami a másodikban üdítő színfolt volt, az végzetesen eluralkodott itt a végén. Túl sok karakter túl sok történetét kellett immár tovább vinni, ráadásul úgy, hogy a rendkívül népszerű (profán) Abbynak naplóbejegyzései váltak a gerincévé a harmadik regénynek. Ami viszont nem egy regény-alapanyag, akármennyire is kiváló volt a második kötet kiegészítéseként. És emiatt csalódtunk, mert nem őt szerettük meg, nem róla kellene, hogy szóljon a regény története. A történet… amely azzal zárul, hogy az élőholtak elhajóznak az örök boldogságba. Hmm.

Mintha nem létezne a harmadik…
Talán nem kéne a hozzá nem értőknek beleszólni egyes ügyekbe. A diákoknak nem biztos, hogy meg kéne reformálni a világot, a bölcs öregeknek viszont nem kéne engedni mindenfajta nyomásnak: nézzük, mi lett ebből! Ötlet híján három ugyanolyan regény született, melyek csak arra jók, hogy a már ismert karakterek életének történetét vigye az író tovább. És milyen esemény tudná űberelni azt, ha valaki vámpírrá változik az első kötetben? Hát nem a karácsonyi készülődés, az biztos… Bevallom, mindhárom kötetet megvettem, és néha az első kettőt le is szoktam emelni a polcról. Ilyenkor pedig próbálok úgy tenni, mintha nem létezne a harmadik. Bűnös vagyok, mert én is beálltam a folytatást áhító tömegek sorába.
Soha többé!

 

 


Címkefelhő
Megosztás

Egypercesek

Borzongató mesemonszun Indiából

Borzongató mesemonszun Indiából

A szerző ezúttal a szubkontinens lakóinak különleges élettörténeteire koncentrál

Március 21-én a szerelem lesz a téma

Huszonegy mű más-más szemszögből mutatja be a szerelem témáját, egy-egy extrém helyszínen

Oliver és Vlagyimir beszélgetnek

A nagypolitika egy olyan mélyvíz, melybe nem úszógumival, hanem tengeralattjáróval kell bemártózni

Egy könyvtáros csak könyvet lophat

Egy könyvtári dolgozó két éven keresztül könyveket és folyóiratokat lopott, majd eladta azokat

Magyarnak lenni büszkeség

Hangoskönyv a magyar történelemről

Feliratkozás a hírlevélre

Email