Vannak olyan színészek, akiket egy-egy díjnyertes, népszerű filmjük után egyszerűen képtelen vagyok elviselni más szerepben. Felfedezni a világhírt hozó gesztust, hangtónust vagy mimikát egy felejthető (vagy rossz) moziban abszolút kiábrándító. Az egyszerepes színészek közé tartozik szerintem Tom Hanks is, akinek sikerült két filmjében is emlékezetes alakítást nyújtania ugyanazokkal a színészi eszközökkel. A Számkivetett és a Forest Gump után minden filmjében egy „Jenny” vagy egy „Wilson” felkiáltást vártam volna tőle… és ezért is volt meglepő számomra, hogy Dan Brown könyvének filmadaptációjában el tudtam viselni a motyogó színészt, Langdon professzor szerepében (pedig itt sem hangoztak el a hírhedt egyszavas mondatok)! És talán még nagyobb meglepetés volt számomra, hogy az újonnan nyert toleranciám átívelt a második részen is… majd kimerült az Inferno című remekmű első öt percében.

Tömören
Ha nagyon sietnék, akár úgy is összegezhetném a látottakat, mint: rejtély, szobrok, repülőtársaság reklám, futó öregember és utolsó pillanatban fel nem robbanó bomba. A kulcsszavakat mindenki a maga szájíze szerinti igével kötheti össze! De ha ennyi mégsem lenne elég, akkor kitérhetek még a film azon részleteire is, amik mélységes csalódással töltötték meg szívemet és unalommal a két órás játékidőt. Mint például: az üldözéses jeleneteknél mindig szembe jövő (kézenfekvő) tömegtüntetőkre, a rángó arcú, szájzáras Tom Hanksre, a női főszereplőre, akiről azt kéne hinnünk, hogy jó (ha nem lenne semmi eszünk) és a bárgyún monologizáló gonoszokra, akik emiatt a gyarlóságuk miatt bukják be szörnyű tervüket.

…és ha még ennyi sem lenne elég,
akkor elmesélem: Langdon professzornak éppen egy szörnyű vírustól kell megmentenie a világunkat. Egy olyan vegyi úton előállított fegyvertől, ami minden második embert elpusztíthatja a Földön, így biztosítva az emberiség túlélését. Merthogy a harmadik rész maga mögött hagyta a „hagyományos” vallást és a középkort: Langdonnak egy modern technokratával kell szembeszállnia, aki arról igyekszik meggyőzni mindenkit youtube-videóiban, hogy száz éven belül az emberiség pusztán létszáma miatt fogja elpusztítani bolygónkat. És most talán itt az ideje annak, hogy feltegyem a költői kérdést: hogyan sikerült akkor ebből az igencsak karcsú alapötletből ugyanolyan nyomkeresős, festmény és szoborhajkurászós filmet csinálni, mint amilyen az előző kettő volt?

A legegyszerűbb módszerrel
A film azzal kezdődik, hogy főszereplőnk elveszti az emlékezetét. Szóval megszámlálhatatlan „jajj nem tudom, mi történt az elmúlt két napban” nyivákolás közepette felbukkanó ködös emlékek segítségével kell képet alkotnunk egy olyan egyszerű bűntényről, amelynek mozaikdarabkáit a néző majd egy órával előbb a helyére fogja rakni, mint Langdon professzor! Így a maradék játékidőben a vászon előtt ülők olyan, szívükhöz közel álló kérdésekre kereshetik a választ, mint például: miért kell egy tömeggyilkosnak nyomokat hagynia maga mögött, hogy ördögi tervét valaki meg tudja akadályozni? Miért kellett Dantét belekeverni ebbe az egészbe? Tom Hanks stroke-ot kapott futás közben, avagy a botox miatt nem működik az arcmimikája?

Kis dicséret
Azért meg kell hagynom: nem sikerült mindent elrontani a filmben. Az emberek – akció filmhez méltóan, nyomozós sztorihoz képest szokatlan módon – úgy hullanak, mint a legyek. A rendezők kispórolták a szövegkönyvből a rinyáló moralizálást: aki túl közel kerül főszereplőinkhez, az biza le fog zuhanni magasból, el lesz vágva a torka vagy agyonverik… és még mielőtt rendesen meggyászolhatnánk Omar Sy-t, már nyakunkon a vágás és az újabb random szoborhoz való rohangálás. Talán ez volt a másik eszköz, amivel kompenzálni igyekezték a gyenge sztorit, és bár a célját nem érte el, azért szerintem értékelhetjük a próbálkozást! A zene egyszerűen „hans-zimmeres” volt. Ehhez nem akarok semmit sem fűzni azon túl, hogy zseniális. Ahogyan Ben Foster is az őrült messiás szerepében.

Le kell zárni!
Viszont az igazság az, hogy a legjobb akarattal sem nevezhetem ezt a filmet szórakoztatónak, nemhogy jónak. Tom Hanks egyszerűen kiöregedett már ebből a szerepből (is), és szemmel láthatólag Dan Brownnak sincsen már semmi a tarsolyában. Talán itt lenne az ideje végleg lezárni ezt a sorozatot, tisztelve azért, mert megpróbálta meggyőzni a világot arról, hogy van értelme a műv-töri oktatásnak. Sikerrel?