Itt van a zősz, itt van újra

MEGJELENT: 2017. szeptember 22. | SZERZŐ: Szappanos Csenge

A többi évszakfordulóval ellentétben, a nyár évről-évre kérlelhetetlenül, már-már inkvizíciószerűen csavarodik át őszbe. Becsöngettek, kezdődik az iskola. Meg az óvoda, meg a bölcsőde. Senki sem úszhatja meg. Ilyenkor csak egyvalami segíthet: egy ördögi kompromisszum, ami nem más, mint a betegség. Én már egészen hamar, szeptember közepén elestem a harcban: önhibámon kívül megfáztam. Az első két nap halálhörgés és siralom után maradt egy kis hőemelkedés, kis köhécselés, kis orrfújás, kis paplanka, kis idétlen tévéműsor, kis meleg tea, és két-három nap fizetett (de legalábbis erős alibivel megtámasztott) szabadság, avagy hosszú hétvége. 

Kép forrása

Két iskola
Ebben a meglehetősen szánalmas, náthás dezertőr állapotomban merengtem az őszön. Hogy mit lehet ilyenkor csinálni. Úgy tűnik, hogy az évezredek alatt két iskola bontakozott ki. Az egyik nem hagyja magát, azt kiáltja: Indiánnyár!, és citromsárga szalvétával terít a görög salátához. A másik beletörődik, előveszi a tavalyi gyertyákat, színházjegyet foglal az interneten, dióval és szilvával süt, késő délután pedig bont egy üveg cabernet sauvignon-t a kéksajthoz. 
Oké, ezt csinálják a felnőttek, de mi a helyzet a gyerekekkel? Nem tudom, mert nincs gyerekem. Egy kutyám van, a Rozi, és ő az arany középutat választja: ugyan összeszedi a lehullott diót a földről, és módszeresen lopkodja a szilvát a kosárból, de nincs az a mocsok időjárás, ami visszatartaná egy kis sétától. Szóval bele is törődik meg nem is. Kérem, bocsássanak meg a párhuzamért, de szerintem a gyerekek is ilyenek. Nekik mindegy mi van, játszani kell, tolni ezerrel. És igazuk is van. 
Az egyetlen, ami megakadályozhatja a gyereket abban, hogy ősszel és télen is jól érezzék magukat, az nem más, mint a szülő és a pedagógus. Ők hozták létre a „rossz idő” koncepcióját, amit mint egy jolly jokert vetnek be, mikor valamihez nincs kedvük. Pedig a gyerekeknek mindig van kedvük. Mindig. A probléma megoldása szerintem a megfelelő öltözék kiválasztásában rejlik, ami egyeseknek jelentheti a gumicsizma-esőkabát verhetetlen párosát, másoknak pedig a náza által kifejlesztett szkafandert. Hadd legyen az a kabát egy kicsit vizes, hadd legyen az a cipő egy kicsit saras! Természetesen nem amellett kampányolok, hogy zavarjuk ki a gyereket a viharba, kapjon csak tüdőgyulladást a kis hamis, hiszen mi nem egy Jane Austen regényben élünk…

Kép forrása


Ősz van, esik az eső
A fent tárgyalt problémakörrel foglalkozik a kedvenc őszi mesekönyvem is, Sven Nordqvist Pettson és Findusz sorozatából a Pettson horgászni megy. Hiába, a messzi északon vannak szakértői a borongós időjárásnak és a koránsötétedésnek. A cselekmény meglehetősen egyszerű. Ősz van, esik az eső, Findusznak a kismacskának mindenhez lenne kedve, gazdájának az öreg Pettsonnak pedig semmihez. 
„ – Maradj már nyugton!! – mordult rá Pettson, és mélyet sóhajtott: - Micsoda pocsék nap… Olyan vacak idő van, semmihez sincs kedvem! 
– Remek – örült meg Findusz -, akkor egész nap játszhatunk! 
– Neem! – hördült fel Pettson. – Játssz csak szépen egyedül! És ha szabad kérnem máshol.
– Egyedül, egyedül, máshol, máshol! De én veled akarok játszani! Itt és most! Játsszunk macskadörzsölőst, te lehetsz a macska!
– Nem – morogta Pettson, és kibámult a távolba. – Nincs időm, fát kell vágnom. De nem akarok. Fel kéne ásnom a krumpliföldet. De ahhoz sincs kedvem. A legszívesebben itt ülnék egész nap, és csak sajnálnám magam.”

Kép forrása

Findusz nyer
Findusz elkezdi lebontani a házat, és ezzel egy időben próbálja felvidítani az öreget. A masszív rezisztencia ellenére Findusz nyer: lábfájást színlel, Pettson megsajnálja, és végül elmegy vele horgászni.  
„ – Nem fáj már a lábad? 
–  Neeem, nem is fájt – vallotta be Findusz –, csak azért mondtam, hogy becsapjalak. Hogy gyere el velem horgászni.
– Azt a macska mindenit! – kuncogott Pettson. – Te aztán tudod, hogyan érd el, amit akarsz. A végén még arra is ráveszel, hogy leüljek veled játszani. Pedig nem akarok.
–  Dehogynem – mondta Findusz –, majd meglátod, milyen jó lesz!”
A történet nagyon bájos, az illusztráció, mint mindig, most is viszi a prímet. A gyerekek Findusszal érezhetnek együtt, a felnőttek pedig Pettsonban ismernek majd magukra, így a kicsik és nagyok a mese végén jót mulathatnak majd egymáson, de önmagukon főleg.  
„Teljes csend és nyugalom honolt a tájon. A levegő nedves volt, szinte hideg.
Jólesik mozogni egy kicsit, gondolta Pettson. Sokkal jobb kint lenni, mint otthon ücsörögni nagy bánatosan. Nemsokára el is felejtette, hogy min szomorkodott.”




Megosztás

Egypercesek

Várjuk az eredményt

Várjuk az eredményt

Kis türelmet kell kérnünk a pályázóktól

Éjszaka könyvekkel

Ízelítő, kedvcsináló gyanánt mutatunk pár lehetőséget

Könyves tavasz

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nyitónapján megjelent a Könyvkultúra Magazin idei első, nyomtatott száma

Nyit a Könyvfesztivál

Könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, játékok, dedikálások, irodalmi estek várják a közönséget

Tanácskoznak a honismerők

Hogyan készítsünk helytörténeti kiadványt?

Feliratkozás a hírlevélre

Email