Hitvilágok, eszmerendszerek, mítoszok és mesék vezetik az emberi elmét történelme során, annak létrejötte óta. Ez alkalommal három kötetet ajánlunk, olyanokat, melyek nem felszínesen, nem is regény formában, hanem az elemzések igényességével mutatják be azokat. Pogányok, neofasiszták és mágikus realisták cakkozzák mostani ajánlónk lapját, tehát csupa furcsa eszmeharcos és frivol szellem.

Kép forrása

Pogányok, mint ősi mimagunk?

Megtippelni sem tudom, hogy mennyire mondható hiánypótlónak a Pogányság története című összefoglaló kötetet. Ugyanis ismerjük a szikár hazai statisztikát, mely szerint az aktív keresztények száma a magyar társadalom mintegy tíz százalékát teszi ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy a keresztény hit gyakorlóinak fogyásával fordított arányban nőtt a pogány hitűek száma, de vélhető, hogy – ha kicsit túlzó is e megállapítás, de – Vajk és Koppány, majd Szent István kora előtti időszak óta nem volt ily csekély a gyakorló krisztuskövetők száma a magyarok körében. A Pogányság története című könyv is csupán némi magyarázatot ad magyar hitéletünk megoszlására.

A könyv szerkesztői alapvetően kívántak rendet tenni a kereszténység megjelenése előtti ókori világ vallásai és Krisztus megjelenése utáni pagan kultuszok világában, rendszerében. A kötet segítségével tehát az ősi rítusok, vallási hagyományok rengetegébe kalauzolják el az olvasót, illetve a könyvben kiemelten foglalkoznak a modernkori pogány vallásokkal, illetve azokkal a korábbi hitregulákkal, melyek hatással voltak, vannak a mai pogányságra. Mert, hogy – ha nem túlzás ezt mondani – újabb korszakát éli a pogányság, a szó hittől távoli, illetve eredeti értelmében is. A kötet kitér a különféle szertartásokra és jelképekre, azok tudományos kutatások szerinti magyarázatára is.

Kép forrása

Fasizmus? Az mi az?

Jason Stanley amerikai filozófus Így működik a fasizmus című könyve a szerző 2005 óta megjelent köteteinek sorába illeszkedik. A könyv az 1969-es születésű szerző azon politikai töltöttségű eszmefuttatásának összefoglalása, hogy a ma is velünk élő fasiszta ideológiák képviselő miként politizálnak, vesznek részt a nagyvilág különböző országaiban, illetve, hogy milyen retorikai jellemzői vannak a kortárs fasizmusnak. Stanley úgy látja, hogy a balliberális pólussal ellentétben több jobboldali tömörülés, szellemi konglomerátumban helyet kapott az elmúlt évtizedekben, években a fasizmus egy megújult formája. A szerző ezt komoly veszélynek tekinti és könyvében rámutat ezekre a veszélyekre, mégpedig a mai fasiszta politika, politikusok közbeszédben való megjelenése illusztrálásával. Az író komoly párhuzamokat von kötetében a rabszolgatartó amerikaiak, a gyarmatosító európaiak, valamint a náci Németország és Olaszország fasizálódó, fasiszta rendszerei között. De ennél is tovább megy és napjainkra vonatkozóan ecseteli, hogy melyek azok az országok, politikai vezetési tömbök, ahol meglátásra, álláspontja szerint a korábbi század(ok) fasisztáihoz hasonlóan verik szét a demokratikus felépítményt. Stanley tudományos munkájában kitér a teljhatalom, a pártállamok, a hierarchikus társadalom és a patriarchális család egyfajta fasiszta egységére, közös fasisztoid jegyeire.

Kép forrása

Mágikus realitásták és a többiek

Mese, mítosz, história - Archaizálás és mágikus realizmus az 1960-70-es évek magyar művészetében címmel írt összefoglaló könyvet Révész Emese. A kötet egy különleges, a 20. századi magyar művészeti élet egyik legizgalmasabb és a mai napig megfejtésre váró időszakáról mesél. A kiadvány érdekessége, hogy az egy témában vele párhuzamos kiállítás írott változata. A tárlaton a címbéli korszak és annak mágikus realistáinak munkái láthatók. Ha kicsit túltekintünk a szépművészeten, akkor azt is mondhatjuk, hogy ez volt a magyar pop art kezdeti korszaka, ha nem tévedek nagyot, amikor a képzőművészet a modern zenei és irodalmi új törekvésekkel, szereplőkkel, friss alkotókkal, eredeti gondolatokkal nekilódult, hogy meghódítsa a magyar közönséget. A kiadvány létrehozását támogató balatonfüredi alapítvány a következő magvas gondolatokkal engedte Révész Emese vezetésével útjára a kötetet: „[a mágikus realizmus képviselői] Abban a köztes zónában vannak, amely mind a szocialista modernizmus, mind a neoavantgárd kategóriái mentén nehezen értelmezhető. A tisztánlátást az is akadályozza, hogy némely életművek méltó művészettörténeti feldolgozása még várat magára. Célom épp ezért felvázolni egy olyan olvasatot, amely a képalkotás archaizáló realizmusát, s annak mágikus realista ágát beillessze a korszak művészetének áramába. Mivel nincs szó jól körülhatárolt alkotói csoportról, karakterük inkább bizonyos elvi és stiláris jellemzők mentén ragadható meg.”