Egyetértés Vadásztársaság

Az Egy a természettel címet viselő vadászati kiállításra reagálva gyorsan kijött egy történelmi spektrumot áttekintő könyv a magyar hatalmi elit és vadászat kapcsolatáról. Az Egyetértés Vadásztársaság Majtényi György történész könyve, aki nem rejti véka alá a főként adatokból, hiteles történetekből és sok-sok fotóból álló kötete alapállítását, miszerint „a vadászat a magyar elitek életében erősebb, szorosabb kötelék, mint akármelyik ideológia”. 

Kép forrása
Vadászat Horthytól napjainkig
Hovatovább már nincs is olyan magyarországi közéleti esemény, mely ne verne túlzó habzást az ekként háborgó tenger két partján. Így történt ez a mostani vadászati kiállítással is, melyről pro és kontra hangzottak el vélemények, hozsannák és maró kritikák. A hazai könyves berkek is rámozdultak a vadászat témára, Majtényi György pedig egészen merészet gondolva összeállított egy antológiát, melyben Horthytól, Rákosin és Kádáron keresztül napjaink hatalomgyakorlóinak vadászati szokásait, kiállításait, legendaszámba menő vadászhistóriáit és trófeái egész gyűjteményét rendezte borító alá. A szerző blikkfangos és firnyákos címet adott a kötetnek: Egyetértés Vadásztársaság, mellyel egyben utalt arra is, hogy a négy nagy korszak vezetői, emblematikus politikusai nagyban eltérhetnek ugyan egymástól, de pár dologban ugyanolyanok, egyben, a vadászatban pedig teljesen azonosak: szeretik és művelik. 
Ugyanakkor az írók, költők nem szeretik. Majtényi György kötetéről, hogy, hogy nem szocializációm dekádjának mondható nyolcvanas évek irányt mutató és elemző művészeti produktuma a Hobo Blues Band Vadászat című albuma jutott eszembe. Földesék a vadászaton keresztül ábrázolták a kor magyar társadalmát, benne az hatalmat jelentő fegyveres vadászokat, az azokhoz valamelyest közel álló párttagokat, szimpatizánsokat megformáló hajtókat, valamint az egész hajcihőt csak távolról figyelő <>, no meg persze a  rendszer ellenálóiként, áldozataiként megjelenő vadakat is. 

Kép forrása

A hatalom lélektana
A rendszerváltással persze sok minden átalakult, megváltozott. Azóta rockgitáros barátunk is lelkes vadász lett, miként családunkban is, ahol az állatorvos másik hivatása a vadgazdálkodás, ma már nem kiváltság a vadászat, de aki politikusként vagy celebként vadászatot mível, az bizony megkapja a magáét a kritikus sajtótól, ellenzéktől. 
Majtényi György kifejezetten szórakoztató kötetet rakott le az asztalra, bizonyára az is volt ezzel a kiadvánnyal a célja, hogy ne mártózzon meg feltétlenül a napi politikai aktualitásokban, hanem egy nagyobb történelmi és időbeli spektrumot alapul véve úgy jó kilencven évet átfogóan meséljen a magyar politikai elit vadászathoz való kötődéséről. Ugyanakkor Majtényi – Ungváry Krisztián kollégájaként is – nem éppen a jelenlegi kormányzat preferált írója, ha jól értem a viszonyokat, és erről az előszóban máris tanúbizonyságot tesz, ahol így ír: „A vadászat általánosságban a hatalom, illetve a múlt és a jelen közti áttűnések jelképe. (…) A vadászaton keresztül megmutatható a hatalom lélektana. Az uralmi elit soha nem egyszerűen csak a hatalom igézetében él, hanem annak a varázslatnak a rabja, amely azt mindenkor körülveszi. Ennek része a fényűzés, a lakomák, a kastélyok vagy a vadászat is. E könyv alapállítása és kiindulópontja az, hogy a vadászat a magyar elitek életében erősebb, szorosabb kötelék, mint akármelyik ideológia.” 
Én még azt is hozzátenném, hogy ezek szerint a vadászat egy szenvedély, s a szenvedélynek ugyan ki tudna parancsolni… 

Kép forrása
A hatalmasok Magyarországon
De a kötet történész szerzője, szerkesztője azért mégis csak objektíven szemléli a témát, még ha nem is hagyja ki a politológia és a filozófia területeit. Horthy, Rákosi, Kádár korszakát így elemezve megállapítást nyer a könyvben, hogy „A hatalmasok Magyarországon amellett, hogy mindig is vadásztak, egyenlőtlenségen, igazságtalanságon, részvétlenségen és személyes önzésen alapuló rendszereket építettek.” 
A kötet négy nagy fejezetre osztva mutatja be a magyar politikai elit vadászathoz való kötődését. A sorrend persze nem is lehet más, mint kronológiai, Horthy, Rákosi és Kádár a három legnagyobb 20. századi magyar vadászurak számos sztorija, anekdotája, dokumentuma, tárgyszerű leírása kerül itt terítékre. A fejezeteket minden esetben a szövegeket alátámasztó korabeli fotókkal színesítették. Az utolsó fejezetben – és ekkor jön a mostani vadászati expóra való utalás – a jelen hatalmasainak vadászati köteléke, kötődése. Majtényi rámutat, hogy már rendszerváltás után kialakult a Kádár-rezsimben bejáratott elitista vadászat-igénye és beteljesítése, hogy aztán a jelenlegi választási ciklusokra kikristályosodjon, amit egyébként a sajtó révén így-úgy megismerhettünk.