Hálózatokból képződő vizuális nyelv

Az elmúlt évtizedek egyik legígéretesebb tudományos módszertani újdonságának a Barabási Albert-László által életre hívott hálózatkutatás és hálózati vizualizáció bizonyult, ami hatékony eszköznek tűnik kulturális, társadalmi jelenségek, így a képzőművészeti színtér vizsgálatához is. A Rejtett mintázatokban erről a csapatmunkáról mesél nekünk a szerző. 

Kép forrása

Láthatatlan összefüggések
A hálózati vizualizáció alakulásának és fejlődésének nyomon követésével - a BarabásiLab meghatározó projektjeinek bemutatásán keresztül - az átfogó módszer képzőművészeti alkalmazásához juthat el az érdeklődő. Barabási Albert-László kutatásaiban többnyire láthatatlan összefüggések keresése, az ismétlődő mintázatok felderítése áll a középpontban, amelyek összekapcsolják a természetet, a társadalmat, a nyelvet és a kultúrát. A hálózati szemlélet olyan átfogó, univerzális módszerrel kecsegtet, amelynek segítségével szinte minden összefüggés (pl. a művészeti karrierek sikeressége) természettudományos precizitással vizsgálható.

Kép forrása

Vizuális nyelvi evolúció
Barabási Albert-László - a BarabásiLab munkatársaival - kifejlesztette a komplexitás vizuális szókincsét, amit úttörő kutatásai ihlettek a fehérje-kölcsönhatásoktól kezdve az álhírek terjedéséig. A kétdimenziós vizualizációik és 3D adatszobrok lehetővé tették, hogy lássuk, miként működnek valójában az életünket irányító komplex rendszerek. A Rejtett mintázatok a BarabásiLab vizuális nyelvének evolúcióját dokumentálja. A kötet a BarabásiLab munkájának retrospektív kiállítása alkalmából jelenik meg, amely a budapesti Ludwig Múzeumban debütált, majd a németországi Karlsruhe Művészeti és Médiaközpontjába utazik. A gazdagon illusztrált összeállítás több tucat színes képet és ábrát tartalmaz, a művészet és a formatervezés világa vezető hangjainak kommentárjaival és kurátorok magyarázataival.

Kép forrása

Elismerő szavak
Paola Antonelli főkurátor, a Museum of Modern Art Építészet és Design osztály főkurátora, valamint kutatási és fejlesztési igazgatója így szól a kötetről: „Érteni végre az életünk összes vonatkozását meghatározó és alakító rejtett struktúrákat – a legtermészetesebbtől a legművibb konstrukciókig - ez mára ambíciójává, egyben szükségletévé vált minden tudatos állampolgárnak. Ebben a könyvben és a hozzá társuló kiállításon Barabási Albert-László a valóság rendszertermészetének feltárására szolgáló páratlan képességével új, fontos nyelvet mutat be a világnak, amelyet mindannyiunknak meg kell tanulnia, hogy jobb jövőt építhessünk az összes faj számára.”
Hans Urlich Obrist, a Serpentine Galleries művészeti igazgatója pedig így nyilatkozott a világhírű magyar kutató és csapata munkájáról: „Barabási Albert-László munkássága túllép a bevett gondolatrendszereken, ennyiben követi a szellemi hagyatékát a magyar művésznek és művészetteoretikusnak, Kepes Györgynek, aki kijelentette, hogy „túl kell lépnünk az új tudással szembeni félelmen.” Barabási új típusú szövetséget köt a tudás legváltozatosabb formáival. Kutatásai egy nyüzsgő laboratóriumban folynak, és mindig azt keresik, hogy mit nem tudunk még. Azzal, ahogy különleges műveit behozza a múzeumok világába, egyúttal meg is sokszorozza a múzeumi világokat.”