A nevetés az istenek anyanyelve – idézi gyakran Szókratész szavait Müller Péter. Ennek szellemében írta meg Világvége!!! című új regényét, amely játék és vallomás egyben, ihletője a bennünk élő bohóc.
A Világvége!!! a Rivaldafény Kiadó gondozásában jelenik meg, bemutatója november 17-én lesz a budapesti József Attila Művelődési Központban, ahol az íróval fia, Müller Péter Sziámi fog beszélgetni. 

Kép forrása

A derűt a legszentebb dolognak tartom
A kötettel kapcsolatban a szerző több nyilatkozatot is tett, s mivel az új könyv gyökeresen eltér Müller Péter eddigi munkáitól, érdemes felidézni ezek közül néhányat. A Világvége!!! központi szereplője a mülleri szimbolikából már jól ismert bohóc, akinek alakjáról ez alkalommal így nyilatkozott a szerző: „1981-ben megjelent drámámban, a kaposvári színházban Garas Dezső rendezésében és főszereplésével bemutatott Búcsúelőadásban jelent meg először a bohóc, akit azóta érzek. Jó pillanataimban lakik a lelkemben valaki, aki nevet. A derűt a legszentebb dolognak tartom, szerintem a nevetés magasabb helyen van, mint az összes elmélkedés és filozofálás.”
Az író arról is beszámolt, csodálatos volt az év, mialatt a Világvége!!! című könyvön dolgozott, hiszen szinte minden nap hangosan kacagott.  

Kép forrása

Jézus táncba vitte a tanítványait és énekelt velük
A vallomást az teszi különösen furcsává, hogy az új regényt részben saját életéről, részben saját koráról, azaz az emberiség legnagyobb félelmeiről, a válságról, a világvégéről írta Müller Péter és szavai szerint az egyik legmélyebb önvallomását fogalmazta meg. Ám hozzá tette: saját magán is nevetett miközben a mű készült.
„A bohóc végig derűsen beszél a halálról és az elmúlásról, a könyv második része pedig az új világról szól. A régi, öreg, elkorhadt világnak el kell múlnia, és születőben van egy új. De a nagy pillanathoz, a katarzishoz csak krízisek sorozatán tudunk eljutni, és az egész emberiség most ebben él, minden szinten. Válságban van a lelkünk, a magánéletünk, a gazdaság, a történelem, a népek, az országok, és lehetetlen, hogy erről egy író ne beszéljen. Bennem most a bohóc szólt, mert ő tudja, hogy ami most van, az az újjászületés előjátéka”.
A szerző szerint a születőben lévő új világban központi helyet kap a derű, a lélek szabadsága, az öntudat. Ahogy a Holt-tengeri tekercsekben található apokrif írásban, a János cselekedeteiben olvasható, Jézus táncba vitte a tanítványait és énekelt velük, mielőtt elindult a kereszthalál felé. 

Kép forrása

Áhítat helyett most nevetni kell
Fontos megjegyezni, hogy Müller Péter írói pályáját ugyan drámákkal kezdte, első regénye, az 1973-ban megjelent Részeg józanok vagy későbbi televíziós és filmforgatókönyvekei, valamint zenés darabokhoz írt szövegkönyvei (Doctor Herz, Mária evangéliuma, Isten pénze) után saját utat, kifejezési formát talált. Legszemélyesebb és egyben legnépszerűbb munkái az emberi lelkiséggel, a létezés titkaival, a szeretet témakörével foglalkoznak. Azonban spirituális, ezoterikus művei, esszéregényei – mint a Kígyó és kereszt, a Benső mosoly, a Szeretetkönyv, a Férfiélet, női sors, a Vallomás a szerelemről – után most mintha ismét más irányba mutatna alkotói útja. Most megjelent kötetével kapcsolatban úgy véli, új regénye nagy ugrás a részéről, spirituális műveihez szokott olvasóinak az áhítat helyett most nevetniük kell.
Hogy lehet-e a nyolcvankét éves Müller Péter sorstörténetén kacagni, ki-ki döntse el maga!