Elnézést, ha még korainak tűnik és bocsánat, ha még csak így advent idején bekopogtatunk az olvasó koponyáján azzal a szándékkal, hogy a karácsonyról ajánljunk könyvet. Tizennyolc elbeszélést olvashatunk a Karácsonyfaerdő című könyvben, mely történeteket klasszikus, kedvenc íróink tollából erednek. A kötet természetesen, de nem kötelező jelleggel, nemcsak a polcon, de a fa alatt is jól mutathat. 

Kép forrása

A kisfenyő
Hans Christian Andersen kis fenyőfáról szóló meséje óta rendesen „kiégtem” fenyőfa-karácsonydizájn témában. Mert ugye emlékszünk: a fenyves legkisebb csemetéje arra vágyott, hogy miként a hatalmas, felnőtt fenyők, egyszer ő is kikerüljön az erdőből és elvigyék arra a vélhetően csodálatos helyre, ahol ki tudja milyen szép dolgok történnek meg vele. És így is lesz, a kisfenyő felnő, sudár lesz, kivágják és elviszik a városba, ahol egy népes és gazdag család megvásárolja, hogy feldíszítsék és a karácsonyi ünnep ékessége legyen. A fenyőfa a mennyországban érzi magát és elönti a boldogság, hogy ebben a csodálatos ragyogásban végre betölti élete értelmét, de ó jaj, az ünnep után levetik díszeit, összesöprik lehullott tűleveleit és kiviszik a hátsó udvarra a koszba, ahol még mindig abban reménykedik szegény pára, hogy csak feljavítják, de nem, egész pontosan feldarabolják, aztán a tűzre vetik…

Kép forrása

A karácsony titkai
A karácsonyfaerdő című kötet ennél lényegesen pozitívabb üzenetet hordoz, bár tény, hogy Andersen magasságához hasonló nagyok karácsonnyal, fenyőfadíszítéssel, ajándékozással, betlehemezéssel, Kisjézus várással vannak tele klasszikus íróink itt összegyűjtött novellái. Nem gondolnám, hogy  Dallos Sándor, Gárdonyi Géza, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Tömörkény István és további szerzők művei mentén születhet meg az a bizonyos „karácsonyi hangulat”, mely iránti óhaj, sóhaj gyakorta száll fel az ünnepi asztalra készülő halászlé és bejgli illatos párájával teli konyhák mélyéből. Ugyanakkor nagyon is elképzelhetőnek gondolom, hogy amikor felnőttként is rácsodálkozunk a karácsony titkaira, akkor feléled bennünk egykori gyermeki lelkünk és belül halkan azt kérdezzük: vajon hogy?

Kép forrása

Tizennyolc válasz
Egy értő olvasó így nyilatkozott a könyvről: „Egyik nap, mikor a barátnőimmel a színházban a Diótörőt néztük, eszembe jutott, milyen speciális érzés is ez a karácsony előtti… Megfoghatatlan valami ez, talán az emberek nyüzsgésében, a karácsonyfa díszeinek csillogásában lakik vagy a kemény tél füstös illatában, nem tudom. A könyv tizennyolc elbeszélése legalább tizennyolc választ ad erre a kérdésre. Némelyik talán kissé erőltetett, túlságosan tanmeseszerű, propaganda ízű, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig meglakol; akadnak köztük giccsesebb mesék is, ahol az angyalok trombitálnak a felhők fölött. De vannak kevésbé hagyományos történetek, ezek, ha lehet mondani, sokkal jobban tetszettek.”