Virtus dolgában töretlen címmel jelent meg kötet az I. világháború Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett katonáiról. Maruzs Roland, a kötet szerzője elmondta: a Nagy Háború befejezésének századik évfordulójára megjelentetett könyv azokról a nevesebb katonákról, magyar hősökről szól, akik bizonyítottan megkapták az Arany Vitézségi Érmet.

Kép forrása

Magyar katonai erények
A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum alezredese elmondta: az Arany Vitézségi Érem az egyik legmagasabb kitüntetés, amit a legénységi, altiszti állomány tagjai az első világháborúban megkaphattak. A kitüntetést 1789-ben alapította II. József, s azt csaknem százharminc éven át, 1918-ig adományozták.
Az első világháborúban csaknem négyezer-nyolcszázan kapták meg az Osztrák-Magyar Monarchia katonái közül. Maruzs Roland kutatásának alapját az osztrák hadtörténész Jörg C. Steiner könyve jelentette, amelyben mind a négyezer-hétszázharmincnyolc Arany Vitézségi Érmes katonát felsorolta. Maruzs Roland közülük a magyar honosságú katonák történeteit dolgozta fel most megjelent kötetében.
Bizonyítottan majd ezerhatszázan, pontosan ezerötszázhatvannyolc magyar honosságú katona kapta meg az Arany Vitézségi Érmet. Ez azt jelenti, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia összes kitüntetettje, mintegy harminc százaléka magyar volt. „Ez mutatja a magyar katonai erényeket, hogy a magyar katona milyen jól teljesített a világháborúban"” – fogalmazott az alezredes, megjegyezve: ez azért is kiemelendő, mert a magyar ezredeket mindig a „legkeményebb” helyeken vetették be a háborúban.

Kép forrása

Sok érdekes történet
A kötetben azok szerepelnek, akik bizonyítottan megkapták az elismerést. A kötet végén viszont egy külön névjegyzékben az a több mint háromszáz katona neve is fel van sorolva, akik bármilyen más könyvészeti forrásban szerepelnek Arany Vitézségi Érmesként.
Levéltári források felhasználásával, valamint több család megkeresésével kutatta azoknak a körét, akik bizonyítottan megkapták az Arany Vitézségi Érmet, feltüntetve azt is, hogy melyik fronton, hadműveleti területen harcoltak, és milyen haditettel érdemelték ki az elismerést. A könyvben mintegy száz ilyen fegyvertény leírása szerepel. Emellett számos dokumentumot, zömmel kitüntetési javaslatokat, s valamennyi elismerés forrásainak felsorolását is tartalmazza. 
Az Arany Vitézségi Érem adományozásának nagyon szigorú feltételei voltak. Az akkori jegyzőkönyvekből kiderül többek között, hogy több tanúval kellett igazolni az elismerést illető fegyvertényt. Ennek megfelelően nagyon sok érdekes történet maradt fenn. Van olyan, aki egyedül küzdött le tizenhét orosz katonát közelharcban, más a román fronton egy tiszttársa megmentésére huszonkét román katonát fegyverzett le, de olyan kitüntetett is van, aki szanitécként az olasz fronton számos bajtársát mentette ki az ellenséges tüzérségi tűzből.
Három magyar hős háromszor is megkapta az Arany Vitézségi Érmet. A legidősebb kitüntetett hatvanegy éves volt.
A könyv végén pedig mintegy kétszáz portréfotó is található a kitüntetett katonákról.

Kép forrása

Nagyon magas presztízs
Az Arany Vitézségi Éremnek a háború alatt, majd a két világháború között is nagyon magas presztízse volt. Gróf Károlyi Imre 1917-ben alapítványt is létrehozott a vitézségi érmesek megsegítésére. Emellett az államtól a húszas évek közepéig havi díjat is kaptak, ami majd a válságot követően a harmincas évektől havi húsz pengőt jelentett. Az érmeseknek külön igazolványuk is volt, mellyel például a MÁV járatain kedvezményesen utazhattak.
Az alezredes elmondta: a kitüntettek közül ugyanakkor később sokaknak számkivetés lett sorsa. Példaként említette: az első világháborúban Arany Vitézségi Érmes Vén Zoltánt, aki a második világháború végén már ezredesként szolgált, s azon nyolc Arany Vitézségi Érmes katona közé tartozik, aki aranysarkanytyús vitéz is lett. 1945 után viszont őt is kitelepítették, és segédmunkásként élte le életét.
Maruzs Roland elmondása szerint a soproni B.H.N. Kft. kiadásában megjelent, mintegy négyszáz oldalas kötet összeállítása majd három évbe telt.