Öt hozzávaló

MEGJELENT: 2018. október 31. | SZERZŐ: Szappanos Csenge

Nálunk otthon mindenki imádja Jamie Olivert. Anyukám volt az első, ő már akkor bírta, amikor még csak Angliában volt menő. (Mármint Jamie.) Aztán később jöttek a magyar főzős csatornák, és anyukám brit magazinjainak lapjairól egyenesen a nappalinkba költözött a londoni lendület. Anyám konyhai munkásságán többnyire a húsételek és a desszertek kapcsán érhető tetten a Dzsémi Oliver hatás. Néhány évvel ezelőtt aztán úgy döntött, hogy a főzés nem feltétlenül csak rá tartozik, apukám is felfedezte magának a brit szakácsot. Ennek az intergalaktikus összekapcsolódásnak köszönhetünk egy felettébb bizarr, ám annál emlékezetesebb krumplilevest, amibe apukám nagyvonalúan belefacsargatta három lime levét. 
Mikor felnőttem, felébredt bennem is a bizonyítási vágy, és olyan könyvekre tapsoltam el a zsebpénzemet, mint a Jamie Oliver Olasz kaják, 15 perces kaják és Karácsonyi receptek. Mindegyik könyv imádnivaló, gyönyörűek a képek, izgalmasak a receptek, jók a sztorik és közvetlen a stílus. Minden úgy van megfogalmazva, mintha csak őt hallgatnánk a televízióban, nagyon élő az egész szöveg. Jamie mindig vidám, a konyhájában ragyogóan süt a nap, tele van színekkel, lendülettel, energiával, a főzés pedig úgy meg, mint a karikacsapás. Irigylésre méltó attitűd ez, a körülményekről már nem is beszélve. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ez a napfényes hozzáállás mennyire távol áll a mi sötét, büdös, füstöskonyhás népi örökségünktől, amin aztán az a csipetnyi háború, egy leheletnyi kommunizmus és kis adag hiánygazdaság sem segített. 
De vissza a konyhába, mert nemrég megérkezett az általam leginkább várt 5 hozzávaló – gyors és könnyű ételek című szakácskönyv!

 
Valami igazán finomat
Szerencsés visszatérés ez a Superfood-os kanyar után, amivel szerintem itt Magyarországon senki sem tudott igazán mit kezdeni. Értjük mi, hogy fontosak azok a fránya omega3 zsírsavak, de hányan engedhetik meg maguknak itthon, hogy avokádót kenjenek a pirítósra és lazacot egyenek quinoa salátával nap, mint nap? Szóval üdv újra a valóságban! 
Szerintem nagyon szükség volt már egy ilyen öt hozzávalós koncepcióra. Persze próbálkozások az egyszerűsítésre már korábban is voltak. Ilyenek például a Jamie 30 perces, illetve 15 perces kajái, melyek részidő alapján valóban nagyon hamar elkészülnek, viszont az egyes fogásokhoz tartozó hozzávalók után másfél-két hétig kell kutakodni a belvárosban, külvárosban, valamint az interneten, hogy az utolsó szálig minden egzotikumot beszerezzen az ember. És egy ilyen turné után kiderül, hogy a főzés egyszerűsége nem az idő rövidségében rejlik, hanem abban, hogy viszonylag kevés és könnyen hozzáférhető dolgokból főzzünk valami igazán finomat. 
Valószínűleg az emberek bátrabban nyitnak az ismeretlen, idegen ízekre, ha nem kell hozzá tíz különböző miacsudát és hogyishívjákot összevásárolni.  Emlékszem, még azelőtt, hogy bármiféle tapasztalatot szereztem volna konyhafronton, valamiért úgy döntöttem, hogy pad thai lesz az ebéd. Körülbelül tizenöt rongyot hagytam a közértben, cserébe volt nekem halszószom, tamarindpasztám, fagyasztott garnélarákom, korianderem, kesudióm, rizstésztám és bambuszrügyem. A trandícionális wok edényben, nyílt lángon, dobva-rázva készülő thai fogás természetesen csúfos kudarcot vallott az én kis indukciós főzőlapomon és rántottasütő serpenyőmben. Pedig dobtam is meg ráztam is. Bár ne tettem volna! A sok drága alapanyag természetesen azóta is ott penészedik a hűtőszekrény ajtajában…
Na, de hagyjunk engem és a kudarcaimat, inkább térjünk vissza Jamie-re!

Amik elengedhetetlenek

Bevallom, a nagy rajongásom ellenére kicsit szkeptikus voltam mielőtt belenéztem a volna a könyvbe. Csak öt hozzávaló, persze, de nyilván az lesz a csavar a dologban, hogy egy halom olyan élelmiszert alapvetőnek tekint (arany, tömjén és mirha), amik, finoman szólva, nem érnek a plafonig a spájzban. Aztán kellemesen csalódtam, mert egyáltalán nem így van! Stílusosan csupán öt olyan terméket említ a könyv, amik elengedhetetlenek a főzéshez. Ezek pedig a következők: olívaolaj a sütéshez, extraszűz olívaolaj az öntetekhez és végső simításokhoz, vörösborecet pácokhoz, szószokhoz és savanyításhoz, valamint tengeri só és fekete bors. Azért ez még bőven vállalható, nem igaz?
Bizonyos receptekben azért használ extra ízesítőket, de ezek már bele vannak számolva az öt hozzávalóba. A mangócsatni, currypaszta, feketebab- és teriyaki szósz, a miso vagy a pesto nem feltétlenül cseng ismerősen mindenkinek, de nem kell megijedni, ha nem is könnyen, de beszerezhetőek Magyarországon is. Kalandvágyók keresgélhetnek a koszos arab delikátokban, vagy a fogatlan vietnáminál, akik pedig nem szeretnék elhagyni a komfortzónát, azoknak javaslom a hiper- és szupermarketekben kapható Jamie Oliver sajátmárkás élelmiszereket. Ezek a termékek általában nem olcsóak, ám jó tudni, hogy egy-egy üveg tahinit vagy szójaszószt akár hónapokig is használhatunk, attól függően, hogy mennyire vagyunk rácsavarodva az ízére. Én ajánlom mindenkinek, hogy bátran próbálja ki a könyvből az egzotikus recepteket is, hiszen az, aki kacsintgat az ázsiai vagy közel-keleti ízek felé, keresve sem találhat jobb alapot az öt hozzávalónál. Emlékezzünk csak a fentebb leírt pad thai-ra: tizenhárom-tizennégy hozzávaló, két csalódott ember, egy elrontott étel… 

Színesek és izgalmasak
A könyv visszatérést jelent az alapfokra. A receptek egyszerűek, mindegyik mellett ott van a hozzávalók fényképe, hogy láthassuk a kiindulási alapot, a szemközti oldalon pedig ott van a kész étel. A pazar fotókat ezúttal is David Loftus készítette, Jamie összes könyvében ő gondoskodik arról, hogy ne tudjunk ellenállni a recepteknek. Érdekes, hogy mind a hozzávalók, mind pedig az elkészült, tálalt fogás ugyanabból a kameraállásból van fényképezve, egy szürke márványlapon. Az egész könyvre jellemző a minimál, higgadt hangulat, amit valószínűleg a szerkesztésnek köszönhet, ugyanakkor az ételek mégis színesek és izgalmasak, szinte tapintani lehet a textúrákat és érezni lehet az illatukat. Nem véletlen a sok díj és nemzetközi elismerés, amivel a fotográfust illették az elmúlt évek során. Megkockáztatom, hogy David Loftus képei nélkül a Jamie Oliver szakácskönyvek fele ennyire sem lennének kelendőek. 
Aki képes arra, hogy levegye a szemét a fényképekről, az láthatja, hogy a recepteknél feltüntették, az elkészítési időt, és azt, hogy az adott fogás hány főre szól. Sőt, az oldal alján egy kalóriatáblázatot is elhelyeztek azok kedvéért, akik számolgatni akarnának. 
A könyv tematikája szerint találunk salátákat, zöldség-, tojás-, hal- és hús- (csirke, marha, sertés, bárány), tészta- és rizs alapú ételeket, valamint utolsó felvonásként desszerteket. 
Az összes Jamie Oliver könyv közül valószínűleg ez lesz az, amit a legtöbbször fogok használni. Mindenkinek szívből ajánlom, de ne várjanak vele karácsonyig, mert utólag siratni fogják azt a közel két hónapot, amíg értelmetlenül mellőzték az életükből az 5 hozzávaló-t. 
„A Gyors és könnyű ételek célja bevallottan az, hogy mindössze öt összetevő zseniális együttműködésével felségesen ízletes eredményeket érjünk el – a legkisebb fáradtsággal a legfinomabb ízeket. Ezek mind olyan ételek, amelyek fél óra vagy még rövidebb idő alatt az asztalra kerülhetnek; némelyiket nevetségesen egyszerű összedobni, tíz perc sem kell hozzá, és a munka többi részét a sütő vagy a tűzhely végzi. 
Szeretném, ha élveznéd az alapanyagokból kiinduló főzést, és ha ez a könyv egyszer a kezed ügyébe került, onnantól kezdve már nincs kibúvó. Olyan egyszerűvé tettem a dolgot, amennyire csak lehet, mégis fantasztikus ételeket készíthetsz az öt alkotóelemből, a hét bármelyik napján, bármilyen alaklomból, hétköznapi villámvacsorától egészen a barátok körében elköltött hétvégi lakomáig.”

Képek forrása




Megosztás

Egypercesek

Kódexek a neten

Kódexek a neten

Digitálisan is elérhetők az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár kódextöredékei

Virtuális Frankenstein-fiú

Mutasd a profilod, meg nem mondom, ki vagy

Tinik Szobabiciklivel

Tinédzserek forgatnak filmet Stephen King Stationary Bike című novellájából

Kifutóra a vasfüggöny mögül

Három év után új könyvvel jelentkezett a népszerű szerző

Tudta Ön, hogy a múlt disztópiájában él?

Tömegkultúráról és annak szubkulturális gyökereiről, élvhajhászásról és össznépi tébolyról