A 20. század második felének egyik legtöbbet emlegetett történelmi dátuma 1968, az az év, amikor Nyugaton megkezdődtek a diáklázadások, amelyek egyfelől utópista eszméket kergető, romantikus ifjúsági mozgalmak voltak, másfelől a tradicionális értékeket megtagadó, káoszba torkolló anarchista lázadások. A ’68-as mozgalmak országonként nagyon eltérő képet mutattak, de általánosságban egy új baloldali fölívelés kezdeteit jelentették.

Kép forrása

Itt és ott
Az 1968 Magyarországon – Miért hagytuk, hogy így legyen? című könyv szerzői, Tóth Eszter Zsófia és Murai András kötetükben eme forrongó esztendő hazai történéseit mutatják be olvasmányos stílusban. Magyarországon jóformán semmilyen társadalmi mozgalom nem született, mégis történt két kiemelkedő fontosságú esemény: 1968. január 1-jén megkezdődött az új gazdasági mechanizmus korszaka; augusztus 20-án pedig a magyar honvédség is részt vett a Csehszlovákiában „prágai tavasz” néven elhíresült diákforradalom eltiprásában.
Miközben az is tény, hogy Magyarországon ebben az időben viszonylagos – a többi szocialista országhoz képest – jólét volt, ezzel szimultán beindult némi ideológiai mozgás is: részint megjelentek szélsőbaloldali, maoista csoportok, és népszerűvé vált a forradalmi romantikát megtestesítő Che Guevara alakja. 

Kép forrása

És berobbant a beatzene
Az állampárt természetesen nem üdvözölte a nyugati baloldali mozgalmak hazai eszmetársait, ragaszkodott a régi marxista-leninista irányvonalhoz. 
A könyv szerzői a korabeli hazai sajtó anyagának és a levéltári források fölhasználásával, esszéstílusban idézik föl, milyen volt az élet 1968-ban Magyarországon. Hét fejezetben tekintik át ennek az esztendőnek a hazai jellemzőit: az első fejezetben a fridzsiderszocializmusnak nevezett viszonylagos jólét tényezőit vázolják fel, amikor már nem hiánygazdálkodás folyt, hanem megjelentek bizonyos jóléti termékek (Coca Cola, Omnia kávé, Túró Rudi, és az Infecundin, az első hazánkban forgalmazott fogamzásgátló tabletta), és berobbant a beatzene. A második részben vizsgálják meg a nyugati ifjúsági mozgalmak hazai hatását; lényegében ezt a gondolatmenetet folytatják a harmadik részben, bemutatva a széles körben elterjedt Che Guevara-kultuszt és a marginálisnak maradó szélsőbaloldali, maoista szervezkedéseket. A negyedik és az ötödik fejezetben a kulturális életben végbement változásokat világítják meg; rámutatnak arra, hogy a beatzenét a hatalom át akarta csatornázni a „haladó mondanivalót” közvetítő polbeat műfajába, illetve fölhozzák a kor filmgyártásában megmutatkozó ideológiai változásokat (Magyar Dezső Agitátorok, Jancsó Miklós Fényes szelek és Gazdag Gyula Sípoló macskakő című filmjeinek elemzésével).
Az utolsó részben a Varsói Szerződés fegyveres erőinek csehszlovákiai beavatkozását, illetve az abban való magyar részvételt tárgyalják. 

Kép forrása

Retró hangulat 
A kötet egy elgondolkodtató mondatát idézzük ide, kicsit csodálkozva, hogy mi minden lehet ellenállás…  „A hosszú haj a fiúknál, vagy a Coca-Cola-élvezet épp úgy a lázadást, a látens ellenállást jelentette, mint a titokban hallgatott zene a Szabad Európa Rádióban, a koncertre járás klubokba vagy az Ifjúsági Parkba, és a külföldi dalok angol szövegeinek dúdolása…”
Az adatokban gazdag, ugyanakkor az összefüggésekre is rávilágító, a kor hangulatát is megelevenítő kötet külön értéke az archív képanyag, amely valóságos retró hangulatot áraszt a kor ismerői számára. Az 1968 Magyarországon igen fontos művelődés- és kortörténeti mű.