Általános trend manapság, hogy sok szakma elnőiesedik, de voltak már olyan korszakok, amikor a hölgyek adták meg a kezdő lökést egy adott területen. Ilyen volt Magyarországon a pszichoanalízis. Erről a szakmailag és emberileg izgalmas időszakról Borgos Anna írt könyvet Holnaplányok címmel, Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában alcímmel. 
Lélekemelő olvasmány.

Kép forrása

Nők a nagyvilágban
Már nem vagyok annyira biztos benne, hogy melyik jogvédő mozgalom, vagy polgárjogot védelmező trend alapján kapkodjuk a fejünket itt a 21. század elején nőkről, női látásmódról, nők jogairól, sőt, nőtörténetről, de abban abszolút biztos vagyok, hogy a 20. század elején ezerszer ennyire kapkodta a fejét a férfiember. Szüfrazsettek, női választójogi követelések, nők az egyetemeken… Megannyi elképzelhetetlen újítás. És akkor még szó sem esett a női lélekbúvárokról, meg amúgy a lélekelemzőkről sem, akik persze már maguk is botránykövet jelentettek a régi, jó igazságok tengerén ringatózó hajdani polgártársaink előtt. 

Kép forrása

A nő és az orvoslás
Borgos Anna Holnaplányok (amit sokáig következetesen honlaplányonak olvastam, hiába no, öregszünk, diszlexiazolódunk…) című kötete az első magyar női pszichoanalitikusokról szól, ezen persze nincs mit meghökkenni, de mivel nőkről általában mindig érdekesebb dolgokat írnak, így ezen kiadványnál is működik ez az érzésvilág. 
A szerző avatott értője ennek a vonalnak, hiszen nemcsak pszichológus, de nőtörténész, sőt genderkutató (Bár lehet, hogy ilyen foglalkozás valójában nincs is…), és az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében dolgozik. Amolyan kultúrtörténeti kötet ez tehát, és két inda, a nő és az orvoslás folyondárja fonódik össze itt. 
Borgos másik szakterülete a szexuális kisebbségek helyzete, erről is publikált már, de úgy általában véve is, műveiben egy témát jár körbe, mégpedig a nő témáját. 

Kép forrása

Friss nemzedék
Ezúttal azokról ad közre szakmatörténeti összegzést, akiket – Hajdu Lilly, a 1914-ben elmeorvosként az Ideg- és Elmekórtani Klinikán kezdő pszichiáter, pszichoanalitikus szavával élve – így neveztek: „holnaplányok”. Ez a kifejezés – olvashatjuk a kiadói ajánlóban – azokra vonatkozott, akik „elmozdulnak a nő hagyományos ideáljától, és mindenekelőtt szellemi, alkotó emberként és társként tekintenek önmagukra”. 
A könyvből kiderül, hogy a 20. század elején Európa-szerte elterjedt, és ekkor már Magyarországon is alkalmazott, új lélekgyógyászati ág, a pszichoanalízis egy egészen friss nemzedéket kívánt meg és hozott létre. A holnaplányok, bár kevesen voltak, mégis ők alkották meg egy új pszichológiai kutatás és gyógyítás alapjait a magyar egészségügyben. Nekik köszönhetően léphetet lényegesen nagyot a bécsi, német, angol és francia pszichológusokhoz, pszichiáterekhez hasonlóan a magyar vonal. A könyv külön fejezetben foglalkozik a szakma nagy alakjaival, többek között a már említett Hajdu Lillyvel, Gyömrői Edittel, Bálint Alice-szel, Kovács Vilmával és Rotter Liliánnal. 
Ugye, hogy nem hallottunk még róluk! Pedig, lám, milyen derék hölgyek voltak!