Geraldine Brooks A vágy kilenc része című dokumentumregénye nem éppen lánymese pedig akár az is lehetne, hiszen a rejtélyes arab világba kalauzol el bennünket. Az ausztrál író, újságíró azt kutatta a kilencvenes években, hogy miként élnek az iszlám országokban a nők, milyen a társadalmi státuszuk, mik a jogaik a valóságban. Az ugyanis – mint kiderül – sokszor ellentétes a Koránban leírtakkal.

Kép forrása

Helyszíni tudósítás
És hát hol volt még a mai helyzet, az európai migránskérdés, a népvándorlás, az iszlamizáció, a vallási fundamentalizmus, amikor A vágy kilenc részét Brooks megírta? Hát még a kanyarban sem, ahogy mondjuk. 
Az 1995-ös regény a szerző kutatásainak, barangolásainak, helyszíni tudósításainak összegzése, leírása, elmesélése. Geraldine Brooks úgy látta, hogy a közel-keleti iszlám országokban rendkívül szigorúan bánnak a nőkkel. Könyve megírásához a lehető leghatékonyabb módszert alkalmazta: bejárta a helyszíneket, többek között Egyiptomot, Szaúd-Arábiát, Jordániát, Iránt, hogy megtudja igazak-e a hírek, melyek a nőket ért jogfosztásokról, kegyetlenkedésekről szólnak. 

Kép forrása

A fátylak mögött
A másik kiindulópont maga a Korán volt, mely több helyen is arra szólítja fel például a háborúban győztes férfiakat, hogy kíméljék meg a lányok, nők életét, kegyelmezzenek meg nekik és viselkedjenek velük emberséges módon. A könyv egy idézettel indul, mely így szól: „A mindenható Isten tíz részre osztotta a nemi vágyat; aztán kilencet a nőknek adott belőle és egyet a férfiaknak.” Az idézet Ali Abi Tálibtól, Mohamed próféta lányának, Fatimának férjétől származik, aki az iszlám síita irányzatának megalapítója volt. 
Brooks aprólékosan járja végig az iszlám országokban a nők mindennapjainak alakulását. A fátylak, egész testet lefedő ruházat állandó viselésétől, az egy életen át tartó szobafogságon, mozgáskorlátozáson keresztül a szexuális rabszolgatartás és a törvénykezés, törvényalkalmazás minden létező szintjéig tartó keresztmetszetben nemigen szerepelnek jól az iszlám országok. Mondjuk, Geraldine Brooks eleve a női sorsokat, mindennapokat figyeli és elemzi, de ezen kívül persze sok egyéb részletet, mégis valahogy úgy tűnik ki könyvéből, mintha az adott arab országok minden férfia csak és kizárólag a szexualitáson keresztül fogalmazná meg az élet egészét. Ez lenne a logikus, ha annyi mindent tiltanak és korlátoznak a nőknek pusztán létezésük miatt. 

Kép forrása

Kegyelem nélkül
Geraldine Brooks könyve hozzásegít bennünket, hogy ne hagyjuk magunkra erőltetni az értékek relatívitásának téveszméjét, az arab kultúráról mostanában megjelenő szerecsenmosdató állításokat. Európai (keresztény) ésszel fel nem érhető „logikátlan logika” vagy józan paraszti ésszel egyszerűen csak igazságtalannak mondható „igazságszolgáltatás” alapján bírálják el a nők viselkedését uraik, s a kegyelem legkisebb szikrája nélkül, sok esetben az áldozatokat sújtják büntetésekkel, valahol nagyon is hasonlóan, ahogy Bibliánk ószövetségi részében olvasható. 
Brooks tárgyilagosan, hideg fejjel, az egyes helyzeteket, témákat riporteri alázattal körbejárva közvetít az iszlám, számunkra elképzelhetetlen borzalmairól, az iszlámról, ami amúgy – mint írja – engedelmességet jelent.