Nem kaphattak elégtételt

MEGJELENT: 2018. augusztus 2. | SZERZŐ: Oxi

Nos, íme itt egy újabb generációs kiáltás, Horváth Péter Getnó (alcím: Kivezetés a szépirodalomból) című kötetében. A könyvről egyáltalán nem áradozik a kiadó, hanem humorosan még kétségeit is jelzi azzal a kapcsolatban, hogy a szerző és a Kutassi József nevű beszélgetőtársa által folytatott diskurzus kifuttatható-e valamiféle okosságra, eredményre, tanulságra. Ezzel együtt vagy tán épp ezért egy kifejezetten izgalmas írásműről beszélünk, mely sok mindent helyre rakhat az olvasóban. A téma (természetesen) a rögmagyar rendszerváltott valóság.

Kép forrása


Látens rajongás
Sokan kedveljük Horváth Pétert, bár ezek zömében rajongásunk látens. A Getnó című könyv szerzője ugyanis már több, mint negyven éve meghatározó alakja a magyar kultúrának, mint író, színész, forgatókönyvíró, rendező. Munkássága legsikeresebbjeire gondoltam előbb, amikor azt írtam, látens, hiszen neki köszönhetjük például a Szerelem első vérig, a Szerelem második vérig, a legendás Cseh Tamás akció-krimi, a Nyom nélkül mozifilmek, vagy az Egy óra múlva itt vagyok, a Pirx kalandjai, a Kántor, valamint a Nyolc évszak című tévésorozatokat. Szóval van miért rajongani, ha nem is tudtuk eddig, hogy kiért. 
Miközben forgatókönyvírói, konzultánsi, színészi munkássága eltörpül színházrendezői tevékenysége mellett. 

Kép forrása

Elszámolás
Mostani műve egy diskurzuskönyv, egy elszámolás. Horváth, társával, Kutassival próbálja elszámolni, leltározni, elemezni, értelmezni, érteni az elmúlt évtizedeket, hátukban, a korábbi átkosbéli dekádokkal, illetve mindezekben lezajlott baljós kimenetelű és szerencsésebb előjelű folyamatokkal. A bevezetőben jelzett tanulsághiány az értelmiségi réteg válságára mutat, hiszen birtokában minden (?) tudásnak, múltbéli és jelenkori szellemi aranytartaléknak, azt gondolhatnánk, Horváth Péter és barátja rájön, hogy mi magyarok, mi magyar gondolkodók hol is tartunk most és hogy egyáltalán most jó-e nekünk, avagy rossz. Netán a nagy büdös relativizálást alkalmazva más korok és helyek poklához viszonyítva mégis csak merjük jól érezni és jól érteni maga-magunkat… 

Kép forrása

Jagger
A Getnót a manapság divatos nem is kissé filozofikus kötetek kortárs nyűgöket felszámolni szándékoló írásművének sorába illesztem. 
A kiadó így ír a kötetről: „Mennyit kell vállalkozni, és várni az élettől, hogy végre… Na, mi is történjen meg végre? Hát ez az! Kutassi és Horváth miért rabjai a saját maguk teremtette körülményeknek? Azért, mert másokkal közösen teremtették, vagy mert a megfelelő helyen nem voltak elég erősek. Kell-e, lehet-e szakítani? De kivel, mivel is?!”
A jó hír, hogy a szerző generációja élharcosaként, a cím gyanánt megidézett Mick Jagger hetven fölött is ugrál, mint bakkecske, amit most akkor már bőven vehetünk intenzív lázadásnak is. A Rolling Stones pedig még mindig bolygó legdögösebb rockbandája, hogy az I can’t get no statisfaction című számuk is a Föld himnusza. 
Szinte.




Megosztás