A Star Wars és Buddha

MEGJELENT: 2018. július 2. | SZERZŐ: Rónaszéki Rómeó

Már éppen a végét jártam a „mit olvassak nyáron” körutamnak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, amikor a szemem megakadt valamin. Bár tényleg nem akartam több könyvet kivenni, mert már így is túllőttem a tervezetten, de hiába az elszánt és lendületes megindulás a kijárat irányába, a látványtól földbe gyökerezett a lábam. Egy aranyszínű könyvvel álltam szemben, amely a következő címet viselte: Star Wars és a dharma. Hála többéves egyetemi vallástudományi tanulmányaimnak, tudtam, hogy a dharma kifejezésnek a hinduizmus és a buddhizmus világába kellene tartoznia, semmiképp sem abba a bizonyos messzi-messzi galaxisba, így, mivel a kettőt sehogyan sem tudtam összekapcsolni, kénytelen voltam megvizsgálni közelebbről. 

Kép forrása

A nirvána és az Erő
Nos, az eredmény paradox módon egyszerre volt várható és megdöbbentő. Matthew Bortolin, a könyv szerzője ugyanis a Csillagok Háborúja világát mutatja be nekünk, Buddha tanításainak szemszögéből, próbálván a kettő közötti analógiát elénk tárni – mert elvileg van ilyen. A könyv olyan kérdésekre keresi a választ, minthogy: „Yoda vajon zen mester?” vagy „A Jedik a tudatos jelenlét gyakorlói?” illetve: „Vajon a túlzott ragaszkodás vezette Darth Vadert a sötét oldalra?” De természetesen a nirvána és az Erő összefüggése, valamint Vader és a karma kapcsolata is terítékre kerül. Mondanom sem kell, egy ilyen indokolatlannak tetsző remeket, hiába a kezemben tornyosuló könyvhalom, nem hagyhattam ott. Utólag pedig nyugodtan hozzátehetem: szerencsére. 

Kép forrása

Megbékülni Jar Jarral
Már aznap este, félretéve az aktuálisan olvasott E. A. Poet, bele is vetettem magam, hogy megtudjam, mennyire lehet komolyan venni a könyvet. Nos, sajnos nekem semennyire se sikerült. Az első pillanattól kezdve látszott, hogy a szerző ismeretei, mind a Csillagok Háborúja, mind a buddhizmus világában rendkívül mélyek, valamint árad a sorokból a lelkesedés, amivel papírra vetette gondolatait, minden alkalmat kihasználva, hogy egy filmből vett utalással, idézettel, példával illusztrálhassa, színesíthesse a mondanivalóját. 
„A dharma a buddhista tanítás, amely a valóság igazi lényegére mutat. Akár az X-szárnyú vadászok célzórendszere, amely a célra tartva nullát mutat, a dharma sem maga a cél vagy az igazság; a dharma az, ami helyes irányba terel.” Vagy: „Kiszabadulni egy eltérített elme börtönéből legalább akkora tett, mint kiszabadulni a börtönblokk AA-23-as zárkájából.” 
Fontos azonban, hogy a Star Wars univerzumból nemcsak hasonlatokat merít a könyv, hanem a film eseményeit is megmagyarázza, a buddhizmus aspektusából. Leírja, hogy milyen folyamatok játszódtak le Anakinban, hogyan alkalmazzák a jedik a tudatos jelenlétet, és, hogy miért volt képes Obi Wan vert helyzetből is legyőzni Darth Mault a Baljós Árnyakban
 A fejezetek között egyébként olyan címekkel találkozhatunk, mint például: A belső sötét oldal; Anakin, Leia és az én öt csoportulása; A nirvána és az Erő útja; valamint a kedvencem: Megbékülni Jar Jarral, amelyből kiderül, tulajdonképpen mindannyiunkban van egy Jar Jar, a Star Wars világának vitathatatlanul legidegesítőbb karaktere ugyanis személyiségünk csapongó, nehezen megzabolázható része. 

Kép forrása

Kétfejű birka
De miért írtam korábban, hogy szerencsére rábukkantam erre a könyvre, ha nem lehetett komolyan venni? Nos, bármennyire is hihetetlenül hangzik, de a szerző lelkesedése a téma iránt átragad az olvasóra is, valamint sok részlet van benne, amely megmosolyogtatja az embert. Összességében azonban, nem tudom, hogy pontosan kik lehetnek ennek a könyvnek a célközönsége, de számomra sajnos továbbra sem vált összeegyeztethetővé Buddha tanításáról olvasni, egy Csillagok Háborújáról szóló könyvben (vagy a Csillagok Háborújáról olvasni egy Buddha tanításairól szóló könyvben). Egyszerűen életidegennek és nehezen befogadhatónak tetszik. Olyan kicsit, mintha genetikailag létrehoztak volna egy kétfejű bárányt. Megmosolyogja az ember, látja, hogy úgy viselkedik, mint egy bárány, érti, hogy hogy működik a dolog, de mégse tudja elfogadni, hogy az tényleg egy bárány, és nem tud szabadulni a gondolattól, hogy ennek nem kellene léteznie. Mindenesetre persze ítélje meg mindenki maga. Az biztos azonban, hogy mostantól még éberebben járkálok, hátha a kezembe kerül egy Gyűrűk Ura és az iszlám, vagy egy Star Trek és a keresztény inkvizíció témájú könyv.  





Megosztás