Életem legjobb könyveinek egyikét tudhatom magam mögött. Utolsó lapjainak elolvastával, le kellett hunynom pár órára a szemem, hogy szabad utat engedjek az előtoluló gondolatok áradásának. Mert bizony, van itt min elmélkedni…

Kép forrása

Meursault
A Közönyt, vagy új fordítása szerint Az idegent sokan olvasták. 1942-es megjelenése óta töretlen a regény népszerűsége, amit igazol a 2015-ös újrafordításba fektetett energia, és kiadói bizalom. 
Elevenítsük föl!
Történetünk szomorú eseménnyel, főszereplőnk édesanyjának halálhírével kezdődik. Meursault, a központi személy el is megy a temetésre, azonban szemlátomást inkább a körülményektől szenved, nem a gyász miatt. Sajnálja édesanyját, persze, szomorú természetesen, de mély megrázkódtatást nem él át. Dolgozik tovább lelkiismeretesen, összeismerkedik egy nővel, Marie Cardonával, akivel már-már komolyra fordul a dolog, barátaival vagy inkább ismerőseivel is gyakran találkozik, beszélget, akin tud, azon még segít is. Kedvelik őt.
Meg is hívják egy ismerősük tengerparti házába hétvégére. Minden rendben megy míg nem egy önvédelemből elkövetett gyilkosság miatt vádlottá nem válik a különös főhős.  

Kép forrása

Értékek nélkül
Kötetünk nagyjából a közepe tájékáig, azaz a letartóztatásig igen eseménydús, majd ezt követően váratlan hirtelenséggel veszi át helyét a gondolati kifejtés, töprengés és elmélkedés. A hétköznapi jövés-menés a börtönben egy zárt, befelé forduló gondolati tevékenységgé válik. Amely persze, nekünk, olvasóknak legalább oly izgalmas, mint az eddig történtek. A regény a nyaktiló általi halálra váró Meursault hosszú meditációival zárul.
A könyvben fellelhető karakterek fejlődést össze lehet foglalni egyetlen szóval: Nincs!
Sem a fő karakter, sem barátai, sem a barátnője vagy a szomszédok, senki nem fejlődik vagy változik. Karakterük állandó és változatlan az elejétől a végéig. 
Meursault a könyvben nihilistaként vagy még inkább sztoicistaként van ábrázolva. Teljes közönnyel és nemtörődömséggel fordul a világhoz, látja létezés a szép részeit, el is fogadja, de nem-igen tartja értéknek. Közönyösen fordul mindenhez, s részben ez is lesz a veszte. 

Kép forrása

Felesleges fontosság 
Camus szerint a társadalom az effajta gondolkodást nem tudja értelmezni vagy megérteni, s kivált nem tudja elfogadni. Veszélyesnek, rombolónak, társadalomellenesnek tartja. 
A második részében már-már úgy tűnik felszakadozik a nemtörődömség leple, azonban ez még a halála árnyékában is elkíséri Meursault. Gondolatai továbbra is az élet értelmetlen, sehova sem vezető kacskaringóit elemzik, másutt az életnek tulajdonított felesleges fontosságot és mindennek ijesztő mulandóságát taglalja.
Mindeközben persze erős párhuzamokat rajzol az átlagember, és a halálsoráron váró elitélt sorsa között. Emberünk gondolkodásában azonban nem sok változás esik. Csak a kifejtés ereje változik, érthető okokból...
Kicsit olyan a könyv, mintha visszafelé írták volna, mintha Meursault börtön-gondolatait vetette volna papírra először Camus, s csak később kerekített köré történetet. Mintha a cselekmény csak máz lenne, a gondolatok izgalmasabbá tétele és szemléltetése érdekében.